Manapság kulcs nélküli autókat vezetünk, vezeték nélküli telefonokon beszélünk, láng nélküli tűzhelyeken készítjük a zsír és szénhidrát nélküli ételeket, miközben a kapcsolataink egyre inkább lélek nélküliek, a hozzáállásunk pedig gyakran érzés és lelkesedés nélküli.
A példa nélküli nevelés modor nélküli gyerekeket, cél nélküli fiatalokat, és munkanélküli embereket eredményez.
Ha rövid időn belül magunktól nem tanuljuk meg jól, és jó helyen használni a „nélkül" fogalmát, akkor az élet fog megtanítani minket erre, de valószínűleg az keservesebb lesz.
Egyszerűen csak el kéne kezdenünk feltétel nélkül szeretni valakit, kétség nélkül hinni valamiben, vagy pusztán ülni egymás mellett és szavak nélkül érteni egymást. Ha így tennénk, talán azt is felismernénk, hogy a szeretet nyelve nem a beszéd, és a „nélkül" nem feltétlenül jelent nélkülözést.
