„Nagyon sokáig éltem az óvatosság korlátai között példás társként, aki a lelkét kitéve mindent megtesz a kapcsolatért. Sokszor még a saját gondolataimat, vágyaimat is elfojtva, csupán azért, nehogy a másikat akaratlanul is megbántsam, vagy konfliktushelyzetet generáljak. És tessék, most átvert. Ezt kaptam cserébe."

Jó lenne, ha az élet olyan volna, mint egy festő vagy egy író munkája, aki az aznap rosszul sikerült alkotását még este visszavehetné, hogy hajnalban újra megteremtse. De az élet nem ilyen. Inkább olyan, mint egy színész esti fellépése a színházban.

Gyakran az életben inkább színházat játszunk, és szerepekbe bújunk ahelyett, hogy magunkat adnánkForrás: Shutterstock

Ronthatsz, de nem törölhetsz.

És hogy a színház miért tűnik sokszor mégis valóságosabbnak, mint maga az élet? Mert gyakran az életben inkább színházat játszunk, és szerepekbe bújunk ahelyett, hogy magunkat adnánk. Pedig az életben mindennap van előadás, és mindennap színpadon állsz.

Ha azért hagy ott valaki, mert önmagadat adod, akkor az a kapcsolat nem tönkrement, hanem a helyére került. Akkor nem meghalt valami, és nem egy új strigula került a statisztikába, eggyel növelve a férfi és a nő boldogtalan kapcsolatáról szóló történetek számát, hanem egy új lehetőséged kínálkozik a boldog élethez.