Mit keres Robert De Niro férfiassága Ben Stiller kezében?

Tényleg megdöbbentő, hogy a harmadik részre micsoda szereplőgárdát tudott összehozni az "X-re ütök"-széria (melynek szinkronizált epizódjai a tipikus példáját adják a saját nyelvi leleményük csapdájába eső filmcím-fordítók esetének, lásd még hogyan lett egykor a Drágán add az életedből Legdrágább az életed...).

Az első részben (Apádra ütök) még csak Robert De Niro vitte a világ egyetlen nyak nélküli hollywoodi sztárja, azaz Ben Stiller (no és Owen Wilson) mellett a prímet, a második epizódra (Vejedre ütök) beszállt Dustin Hoffmann és Barbra Streisand is. Mivel pedig az első két rész világszerte összesen csaknem 900 millió dollárt termelt, így törvényszerű volt, hogy jönnie kell a folytatásnak.

Most pedig itt a harmadik epizód, és vele együtt új szereplőként Harvey Keitel, Jessica Alba és Laura Dern is, azaz a korábbi sztárokkal együtt már lassan tényleg egy "Dream Team" áll össze. Mindez amiatt is különös, mert azért az Utódomra ütök nem több egy átlagos hollywoodi vígjátéknál, amelyből kb. havonta-kéthetente érkezik egy hasonló kategóriájú és színvonalú a magyar mozikba, valamitől mégis elképesztően sikeres.

A sok sztár amúgy el se fért rendesen a sztoriban: Harvey Keitelnek például alig jutott néhány rövidke pillanat, és a karakterének annyira nincs semmiféle dramaturgiai funkciója a cselekményben (sőt, az általa vitt történetszál lezárásra sem kerül), hogy az az érzésünk, mintha kivágták volna a jelenetei többségét a filmből.

Na nem mintha az Utódomra ütöknek olyan zseniálisan felépített története lenne, ahol feltűnik minden aprócska hézag. Itt bizony már alaposan érződik az izzadtságszag, hogy összehozzanak újra valami olyan alapszituációt, ami révén ismét össze lehet gyűjteni a szereplőket, és persze újra egymásnak lehet ereszteni apóst és vőt.

Amíg az első két részben ezt a célt a menyasszony szüleinél tett első családlátogatás, illetve a két szülői pár megismerkedésének természetes helyzete adta, addig itt már a gyerekek szülinapjára, eltitkolt orvosi konferenciákra és a másik vő kiesésére van szükség ahhoz, hogy Ben Stiller karaktere utódjelölt lehessen a család élén az apósa szemében, és hogy ebből néhány mondvacsinált konfliktust és félreértést ki lehessen csiholni.

Ahol pedig már ez se jött össze, ott bevetették az alkotók a jó öreg altesti poénokat, így nyithat rá az unoka a nagyapja férfiasságát épp kezében tartó és abba injekciót szúró apjára, vagy jöhet egy spontán sugárban hányás a családi asztalnál.

De! A legfurcsább az, hogy mindezek ellenére az Utódomra ütökben még mindig van annyi báj és szórakoztató potenciál, hogy ne váljon kínossá, és noha nyilvánvalóan gyengébb az első két résznél, azért az azokat kedvelők jól ellesznek ezzel a darabbal is. A titok valószínűleg a színészekben van, legfőképp Robert De Niróban és abban az egykoron jól kiötölt alaphelyzetben, ami még harmadszor is vicces tud lenni: nevezetesen, hogy a zsarnok após szívatja a frusztrált vejét.