Jeruzsálem-szindróma - szent azonosulás vagy vallási téboly?

A meglepő hatás azonban nem csak abban nyilvánulhat meg, hogy az ember életében, egy szent helyszínen, talán akkor először mélyen magába tekint, önvizsgálatot tart és igyekszik a hely szellemiségét magáévá tenni, megtisztulni. Akadnak ugyanis olyanok is, akik megmagyarázhatatlan módon egyszerűen azonosulni kezdenek egy-egy, a helyszínen egykor élt bibliai alakkal, a legtöbbször éppen Jézussal vagy Szűzmáriával.

A Jeruzsálem-szindróma oka máig ismeretlen, és nem lehet tudni, hogy bizonyos helyzetekben és embereknél mi a kiváltó tényező. Melyik az a jelenség, festmény, épület, bokor vagy kődarab, amely nyomán hirtelen megtörténik az azonosulás.
A furcsa mentális utazáson a beteg külsőségekben is hasonlítani szeretne a választott ideálhoz: korabeli ruhák hasonmásait ölti magára, saruba bújik, vagy lerúgja cipőjét, szakállt növeszt, vagy kiengedi a haját. Ám ezeken felül megfigyelt jelenség a küldetéstudat is: szeretné megtéríteni a körülötte lévő útitársakat vagy családtagokat és nem is érti, miért néznek rá furcsán és riadtan a társak.

Évente körülbelül ötven esetet regisztrálnak a szent városban, és a szent pszichózisban szenvedő betegeket már külön szoba várja Jeruzsálem egyik pszichiátriai osztályán. Szakemberek szerint a város szelleme szinte hipnotizálja a betegeket, más feltételezések szerint, akik Jeruzsálem-szindrómában szenvednek, már eredetileg is felajzott idegrendszerrel, előfeltevésekkel érkeznek a helyszínre, és elég egy olyan - számára szent jelentéssel bíró pillanat -, amely nyomán a tudata átkattan.

Három csoport

A Jeruzsálem-szindrómában szenvedő betegek három csoportját különböztetjük meg:

1. Ide olyan emberek tartoznak, akik utazásuk előtt, saját hazájukban is mutattak már "elmebajra" utaló tüneteket, vagyis van klinikai diagnózisuk otthon.
2. Mélyen vallásos emberek csoportja, akik alapvetően is valamilyen vallási szekta tagjai, gyakorolják hitüket, nagy jelentőséget tulajdonítanak a vallási jelképeknek és a vallási külsőségeknek.
3. Ide tartoznak a legmeghökkentőbb esetek, azok az emberek, akik utazásuk előtt kifejezetten kiegyensúlyozottak voltak. Soha nem mutattak hajlamot szélsőséges cselekedetre, a valláshoz való viszonyuk is kiegyensúlyozott. Egyszerű turistaként érkeztek, nem használnak drogokat, se más tudatmódosító szert, nem kívánják életüket gyökeresen megváltoztatni, mégis, mint akiket vallási sokkhatás ért, érthetetlen módon speciális pszichotikus reakciókkal hökkentik meg környezetüket. Valójában a harmadik csoportba tartozókat soroljuk a "valódi" Jeruzsálem-szindrómás betegek közé.

Fontos tudni, hogy a betegség nemcsak Jeruzsálemben jöhet elő, más szent helyen is lecsaphat a gyanútlan utazóra: Róma is veszélyes lehet ebből a szempontból.

A diagnózis felállítása után a kezelés mellett a szakemberek fontosnak tartják, hogy a beteg a lehető legrövidebb idő alatt elhagyja a helyszínt. Ez, vagyis a szent helytől való eltávolodás a legtöbb esetben, önmagában terápiás hatással bír, és a hazaérkező beteg sokszor önmaga is meglepődik és nem tud ésszerű magyarázattal szolgálni "vallási tébolyának" okáról vagy a folyamatról. Akad, aki a részletekre nem is emlékszik, csak arra, hogy egy pillanatban még például egy rom közelében állt, majd arra eszmél, hogy a saját házában van. A közte lévő idő egyszerűen kiesik az elméjéből.