Teremtsd meg a saját szentélyedet!

A ma emberének misztikumhoz fűződő viszonya sokszor nélkülözi a bensőséget, vallási formától függetlenül nagy közösségekben éli meg a hitét, pedig a befelé forduló csendes gondolkodás is épp olyan értékes közeledés a teremtőhöz, mint a közös, kisebb-nagyobb csoportban végzett rituálé. Akik számára fontos egy házi szentély létrehozása, azoknak nagy valószínűséggel igényük van arra, hogy legyen egy biztonságos és nyugalmat sugárzó tér, amelyben bizonyos időközönként a számára szükséges szertartásokat elvégezhesse (legyen az meditáció, jógagyakorlat, a szervezet tisztításához fontos ételek vagy italok elfogyasztása, esetleg "csak" a hétköznapi rohanásból való kikapcsolás).

Hol legyen az a hely?

Nincs általános előírás, az azonban biztos, hogy nem szerencsés a bejárati ajtó közelében vagy a folyosón kijelölni a szentély helyét. Bár sokan állítják, hogy egy ilyen szentély a többi családtag számára is látogatható és használható (az azonban kicsit másként működik és inkább családi szentélynek nevezik), valamint idegenek is beléphetnek a szakrális térbe, azért fontos lehet, hogy a terület szeparálható legyen a nagy mozgásokkal és zajjal járó külső élettől. A hálószoba magánya kínálja a legtisztább területet, ahol elég egy pici asztalkát egy puha szőnyeggel és alacsony zsámollyal elhelyezni. Fontos, hogy az asztal mellett legyen helye azoknak a tárgyaknak, amelyek segítik a rituálékat.

Mi történhet a szentélyben?

A házi szentély intim, bensőséges, a tiszta gondolkodást elősegítő terület. Azt, hogy milyen szertartások vagy tevékenységek elvégzése miatt fontos ez a hely, nyilvánvalóan meghatározza az adott ember hite. Van, aki "csak" imádkozik, és azért ott, mert ott birtokolhatja egyedül a csendet, és mert a család többi tagja ott tartja tiszteletben magányát. Más ott szólítja meg hangtalanul a számára fontos embereket, és belső párbeszéd formájában kommunikál velük. Van, aki erősen gondol azokra, akiket szeret, energiákat küld például a vizsgára készülő gyerekének, vagy erőt a beteg családtagnak. Egy biztos, a szentélyben béke ölelheti át az ott tartózkodót. A házi szentélyben leggyakrabban használt kifejezések a "köszönöm", a "kérem" és a "szeretet".

Anna, 34 éves, tanítónő: "Nekem nincs házi szentélyem, de a katolikus anyósom berendezett magának egyet az éjjeliszekrényén. Csak éppen nem mondja ki, hogy az ott egy házi oltár.... Hogy mi van ott? Kép Szűz Máriáról, egy rózsafüzér és egy gyertya. A szertartás során segítséget kér, vagy megköszöni az eddig kapott támogatást. Imádkozik. Nem divatból, nem képmutatásból, de nyilvánvalóan ott tud esténként elmélyülni, és nem a konyhában két tojásrántotta készítése között."

Zsolt, 32 éves: "Egy barátom, akihez a keleti filozófiák állnak közel, egyik mesterének képét tartja a hálószobája komódján, füstölőket éget felette és akad néhány kellemes hangú csengője is, amit időnként megszólaltat. Ő vállalja, hogy az a sarok a szentély számára. Egyszer megmutatta nekem és a barátainknak, de az az ő magánterülete. Ha meglátogatjuk, nem tolakodunk be a szentélyébe, másik helyiségben beszélgetünk. Mostanában azonban bennem is egyre többször merül fel a gondolat, hogy kellene nekem is egy pici terület, ahol 'szólhatnék magamhoz' és az édesapámhoz is, aki két éve halt meg, és máig nem tudtam feldolgozni, hogy olyan váratlanul ment el."