Légy egy kicsit újra gyerek! - Az első moziélmény nyomában

Aljas utcák,Nagymenők, Casino, New York bandái, A tégla: Martin Scorsese leginkább a míves gengszterfilmjeiről nevezetes rendező, és még az olyan (mára filmtörténeti klasszikussá vált) mozijai is tele vannak erőszakkal, mint a Dühöngő bika vagy a Taxisofőr. Ehhez képest elég nagy sokk érte a rajongóit, amikor kiderült: a mester egy gyerekkönyvből forgat filmet, ráadásul 3D-ben - ami nem épp az idős, kiforrott stílusú rendezőnagyságok tipikus formátuma. Brian Selznick A leleményes Hugo Cabret című (magyarul is olvasható) regényének ugyanakkor van egy olyan összetevője, ami tökéletesen passzol Scorsese egyik közismert mániájához: ez pedig a mozi hőskorának, a régesrégi filmklasszikusoknak a világa.

Hugo Cabret nem más, mint egy árva kisfiú, aki a harmincas évek Párizsának főpályaudvarán lakik, és a rég eltűnt, részeges nagybátyja helyett állítgatja az állomás óráit. Miközben bujkál a pályaudvar felügyelője elől és apró tolvajlásokkal szerez ennivalót, próbálja megjavítani azt a mechanikus robotot, ami a reményei szerint üzenetet rejt a meghalt apjától. A szükséges alkatrészek miatt összeismerkedik egy morcos játékboltos öregúrral és annak cserfes lányunokájával, az pedig gyorsan kiderül, hogy "Georges papának" valahogyan köze van az ő titokzatos robotjához.

Georges papa nem más, mint Georges Mélies, aki a film megszületése utáni első évtizedek legendás rendezője volt: ő forgatott először kitalált cselekményt, ő alkalmazott először trükköket, és azokban az időkben, amikor a film még vásári mutatványnak számított és jórészt kimerült abban a szenzációban, hogy az emberek viszontlátják a valóságot a vásznon, Mélies már az űrutazásról készített fantasztikus filmet. Csakúgy, mint Scorsese filmjében, Mélies életműve és személye valóban feledésbe merült az első világháború után, hogy aztán a későbbi korok újra felfedezzék maguknak.

A leleményes Hugo első fele egy ideális gyerekfilm: vannak benne zegzugos búvóhelyek, bütykölnivaló fura szerkezetek, helyes kislány, csúnya kutyás ember, kaland, titok, báj és humor. És mint a legjobb gyerekfilmek, nemcsak azt tudja elérni, hogy a gyerekek élvezzék, de a felnőtt nézőiből is újra gyereket képes csinálni - hogy a bennünk élő kiskrapek szemével csodálkozzunk rá a filmre, mint tettük azt akkor, amikor a szüleink először vittek el bennünket moziba.

Aztán amikor Georges papáról kiderül, hogy ő bizony Mélies direktor úr, Scorsese igazán elemébe lendül: nagy élvezettel és fantáziadúsan kalauzol végig bennünket a film születésének hőskorszakán, többszörösen is megidézve olyan legendás ősfilmek képsorait, mint A vonat érkezése vagy az Utazás a Holdba. Eközben azonban nem feledkezik meg a gyermeki tekintetről és a hőseiről sem: a film vége igazi könnyes-nevetős érzelmi hullámvasút, mese, álom és valóság keveredése - olyasmi, amiért a mozit kitalálták.