Veszélyes szekták: belépés csak tagoknak

Néhány évvel ezelőtt Zsolt barátomnak valami gondja akadt az adóhatósággal egy elfelejtett számla kapcsán, és kiküldtek neki valami gigantikus büntető-összegről szóló levelet. A barátom végül személyesen látogatta meg az irodát, ahol egy vékonyszájú, csirkeszerű, idegesen izgő-mozgó nő kezelte az ügyét. "Kérem, ha lehetséges, nézzék át újra az esetet. Ne haragudjon, de nem fair egy ilyen nagy összegű büntetéssel megtorolni egy tévedést" - mondta Zsolt, a vékonyszájú pedig felemelte tekintetét az irathalmazról, és szúrós szemekkel a barátomra nézett, majd robotszerű hangon így szólt: "Ééén? Az én szívemben nincs harag. Az én szívemben Jézus él!" - majd ezzel a lendülettel ráütötte a pecsétet Zsolt irataira, akinek nem maradt más választása, mint fizetni. Nem szorul magyarázatra, hogy a néni óriási tévedésben élt, ha azt hitte: valóban Jézus tanításai vezérlik őt. A "szeress másokat, ahogy önmagad szereted" igaz szellemisége és a dogmák automatikus ismételgetése ugyanis legalább olyan távol állnak egymástól, mit a Budapesti Adóhivatal Jeruzsálemtől.

Gyilkosságok Isten nevében

A szekta a latin "sequi" kifejezésből származik, mely azt jelenti: követni. A szó hivatalosan szorosan összetartó csoportot jelölt, mára azonban meglehetősen pejoratív értelmet nyert. Az évszázadok alatt számos olyan szekta tanításai terjedtek el, akik gyilkosságra vagy tömeges öngyilkosságra is vetemedtek. Az Advent Mozgalomból kivált Davidiánus Közösség vezetője, David Koresh például apokaliptikus hitelveket tanított. A Mount Carmel nevű farmon élt közösségével és feleségeivel a világvégét várva -1993-ra. Mikor közösséget rendőrök látogatták meg, a férfi lövöldözni kezdett, majd miután tűz ütött ki, a guru 75 davidiánus követőjével együtt bennégett az épületben. Számára tényleg elérkezett a világvége. A hetvenes években alpított Népek templomának híveire hasonló sors várt: vezetőjük, Jones tiszteletes 1978-ban a közösség 914 tagját kényszerítette tömeges öngyilkosságra, aki pedig ellenszegült, azt agyonlövette. Ám akadnak olyan szekták is, amelyeket sem a hatóságok, sem az egyre terjedő rossz hírük sem állíthatott meg: a szélsőjobboldali elveket valló Templomosok Felújított Rendjének vezetője, a börtönviselt Julien Origas egyenesen Jeruzsálem királyának nevezte magát. A rend követői még halála után sem adták fel a fasiszta forradalmat. 1994-ben Kanadában sor került egy hírhedt, renden belüli mészárlásra is, melynek során ötven embert öltek meg - köztük egy háromhónapos csecsemőt, majd a leszámolásért felelős hóhérok öngyilkosok lettek. És bár a rendet a hatóságok eltűntnek nyilvánították, 1995-ben újabb 16 megégett holttestet találtak a szervezet székhelyén.

A szekták 10 parancsolata

A tragédiákat elkerülendő néhány országban mára hivatalos "szektafigyelők" is működnek, akik a gyanús csoportosulásokat figyelik, és kiadványokban fgyelmeztetik az embereket: óvakodjanak a radikális, destruktív közösségektől. A "szekták 10 parancsolata" bárki számára világossá teszi, mikor jobb, ha menekülőre fogjuk a dolgot.
1. "Ha valaki hirtelen elhagyta a felekezetet, ne kérdezd, miért történt. Fogadd el, hogy nem volt közénk való."
2. "Aki másfajta spirituális úton jár, más vallást gyakorol, vagy más vezetőt követ, az sosem juthat el a mennyek országába."
3. "Öltözz úgy, mint mi - nem azért, mert erre kérünk, hanem tiszteletből."
4. "Talán van hozzánk hasonló felekezet, de egyedül mi ismerjük az igaz módszert. Mindenki más csupán minket másol."
5. "Ne olvass rólunk semmilyen negativ kritikát - a saját lelked védelmében."
6. "Légy aktív tagja a közösségünknek - csak így hozhat gyümölcsöt a spirituális munkád."
7. "Előbb fizess... a megváltás (sok) pénzbe kerül."
8. "A gurunk sosem téved. Ha kérdéseid merülnek fel vele kapcsolatban, az azért van, mert nem vagy képes önzetlenül szeretni."
9. "Ha követed a tanításainkat, milliomos lehetsz."
10. "Csak úgy szeretkezhetsz, ehetsz, ihatsz, alhatsz, szerethetsz, imádkozhatsz, ahogy mi tesszük."

Szektairodalom - itthon és külföldön

A Utah és Arizona államok határán működő poligám mormon szekta, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza akkor került a média figyelmének középpontjába, amikor Carolyn Jessop piacra dobta bestsellerét, a Menekülést. Az írónő ebben a zárt közösségben született, itt nőtt fel, és itt adták férjhez negyedik feleségnek egy nála sokkal idősebb férfihez. Harmincöt évesen határozta el, hogy elszökik a szektából: egy éjszaka mindössze húsz dollárral és nyolc gyermekével indult el egy számára ismeretlen világba: a szabadság felé. Éveken át tartó menekülés után a gyermekeit hivatalosan is neki ítélte bíróság, ma pedig boldogan él új párjával és gyermekeivel - kivéve az egyik lányával, aki önként választotta a rabságot, és tért vissza a szektához. Magyarországon is jelent már meg könyv a hazai szektákról: Horváth Andrea így írt Istenkeresők című riportkönyvében: "Az ember évezredes igénye, hogy közvetítsük Isten szavát, közvetítsük akaratát, majd ebben a fényben mi magunk legyünk az istenek. 'Majd mi megmutatjuk, hogy ki is ő valójában' - hirdeti egyház és ember, közösség és magányos próféta. Majd sokan csalódottan elfordulnak, meghasonlanak önmagukkal, mert nem akarják szolgálni azt az Istent, akit az emberi gyarlóság emelt az egekbe." Bár mindannyian vágyunk a beteljesülésre, nem mindegy, milyen áron érjük el azt. Vallástól és származástól függetlenül érdemes mindig észben tartanunk: ha a jóság valódi, akkor az sosem lehet elrejtve a világ kíváncsi szeme elől. Az igaz Isten - a szikra, a fény, az energia vagy a szeretet hatalma - nem valahol az egekben vagy egy gyanús épület imatermében vár ránk - hanem születésünktől fogva a szívünkben él.