Apponyi Geraldine, az albán Sissi

Mestersége: gépírónő és idegenvezető

Geraldine 1915-ben született Budapesten, egy igencsak előkelő grófi családba, a magyar politikai életben többször számottevő szerepet játszó Apponyiak közé - az édesanyja pedig amerikai volt: Gledys Stuart milliomos- és kalandornő, aki utóbbit igazolva idővel elvált a férjétől, és ráhagyta a három közös gyermeküket is. Geraldine apja azonban az első világháború után nem sokkal elhunyt, és noha a család még így is kiváló neveltetésben részesítette az ifjú lányt (többek között Párizsban és Bécsben is járt iskolába), a harmincas évekre már alaposan elszegényedett az Apponyi família, és benne Geraldine. Ennek megfelelően a híresen szép lánynak is munkába kellett állnia: gépírónőként és a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában idegenvezetőként dolgozott. Ekkor hozta őt össze a sors a régóta megfelelő feleség után kutató (és ekkor már nem fiatal: 40 felett járó) Zoguval, aki egy néhány éve kikiáltott és elmaradott királyság uralkodójaként nem volt elég vonzó Európa nagy arisztokrata családjai számára - főleg, hogy eleinte feltételül szabta a kiszemelt jelölteknek, hogy házasság esetén vegyék fel az ő mohamedán vallását.

"Meglátni és megszeretni"

Arról, hogy miként zajlott Geraldine és Zogu egymásra találása, többféle történetvariáns is létezik. Az egyik szerint Geraldine szépségversenyeken is indult, és a nagy nőcsábász hírében álló Zogu egy magazinban látta meg a fotóit, egyből felfigyelve rá - a később kiderülő arisztokrata származás pedig már csak hab volt a tortán. A másik változat szerint Zogu lánytestvérei találkoztak Geraldine-nal egy budapesti fogadáson, és hívták meg őt a király tiranai szilveszteri báljába. Az viszont már bizonyos, hogy Geraldine ott volt ezen a szilveszteri bálon, és hogy ekkor találkozott először a jövendőbelijével, erről a pillanatról pedig később ő maga így mesélt: "Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve volt. Tudom, furcsán hangzik, de tényleg percek alatt megszerettük egymást, és az, ami számításon alapuló házasságnak indult, valódi szerelmi házasság lett."

Talán a szerelem miatt nem ragaszkodott végül Zogu ahhoz sem, hogy Geraldine felvegye a muszlim vallást, így semmi akadály nem állt a frigy előtt. Az esküvőt 1938. április 27-én tartották Tiranában, fényűző körülmények között. Horthy Miklós kormányzó a magyar nemzet nevében két lipicai mént küldött nászajándékul az ifjú párnak, az olasz király egy sárkányszobrot, Hitler pedig egy Mercedest ajándékozott.

Sissi, a példakép

Geraldine a nagy kulturális különbségek ellenére is gyorsan beilleszkedett Albániában, és igyekezett minél jobb királynőjévé lenni újdonsült népének. E tekintetben Sissi példája lebegett a szeme előtt, akinek az alakját az ő gyerekkorában már igazi kultusz övezte Magyarországon - mint ahogyan rövid idő múlva Geraldine-ét is Albániában. A házasság után egy évvel megérkezett a trónörökös is, minden adott volt tehát a boldogsághoz - ám a kis Leka születése után két nappal kitört a második világháború, az olaszok pedig megszállták Albániát. Külön pikantériája a történelemnek, hogy a műveletet vezénylő Ciano gróf egy évvel korábban az esküvő egyik díszvendége és a király esküvői tanúja volt.

Menekülés és száműzetés

A királyi párnak és az újszülött trónörökösnek menekülnie kellett, útjuk számos országon keresztül Londonba vezetett. Innen az ötvenes években Egyiptomba költöztek, de az ottani monarchia bukásakor ismét menekülniük kellett, ezúttal Franciaországba. Zogu ekkor már nagyon beteg volt, és 1961-ben el is hunyt. A férje mellett a száműzetésben végig kitartó Geraldine ezután Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol a család 1979-ig élt, utána pedig Dél-Afrikában telepedtek le. A trón visszaszerzésében mindvégig reménykedő Leka a rendszerváltás után visszatért Albániába, ahol még népszavazást is kiírtak az új államformáról, de végül a köztársaság győzött a monarchiával szemben.

Geraldine ennek ellenére élete végén visszatért egykori uralkodása helyszínére: 2002-ben az albán képviselőház hívására visszatelepedett Tiranába, de a szervezete már nem bírta a dél-afrikai klíma utáni változást, és néhány hónapon belül, 87 éves korában elhunyt. A rendszerváltás után Geraldine többször tervbe vette azt is, hogy hazalátogat Magyarországra, ám ez végül nem valósult meg.