10 magyar film a '80-as évekből, amit látnod kell

1. Megáll az idő (1981)

"A szar is le van szarva!" - fogalmazza meg a hatvanas években játszódó Megáll az idő egyik szereplője a korabeli magyar életérzést, amely egyáltalán nem olyan romantikusan lázadó, mint ugyanez az évtized Nyugaton. A film kamasz hőseinek életét az '56-os forradalom határozza meg utólag is: emigráció, börtön, reménytelen politikai helyzet zilálja szét a családokat és sorsokat. A felnövő srácok pedig örökké emlékezetes jelenetekben csak azért is lázadnak és romantikáznak - hiába próbálja meg ezt lehetetlenné tenni az őket körülvevő közeg.

2. Mephisto (1981)

Máig az egyetlen magyar Oscar-díjas nagyjátékfilm Szabó István alkotása, amelyet a legjobb külföldi film kategóriájában hirdetett ki győztesként 1982-ben az Amerikai Filmakadémia. A Klaus Mann regényéből készült film a náci Németország ünnepelt színésze sorsának drámáját mutatja be: mennyire maradhat független a művészet a politikától? Honnantól válik valaki a rendszer lekötelezettjévé? Eladhatja-e az művész a lelkét az alkotás érdekében? A nagyszabású, lenyűgöző alkotás újranézésének különös aktualitást ad a rendező azóta nyilvánosságra került ügynökügye is.

3. Dögkeselyű (1982)

A magyar Taxisofőr, Cserhalmi György elképesztően menő ebben a budapesti utcákon játszódó bűnfilmben, ahol Zsigulikkal produkálják minden idők azóta is legjobb magyar filmes autós üldözését. A Dögkeselyű bebizonyította, hogy készülhet jó "noir" Magyarországon is - sikeres követői mégse nagyon akadtak azóta se.

4. Napló gyermekeimnek (1982)

Mészáros Márta sokszoros fesztiváldíjas alkotása a rendezőnő önéletrajzi trilógiájának első darabja (a másik kettő: Napló szerelmeimnek és Napló apámnak, anyámnak). Kislány főhőse csonka családjával Sztálin halála után tér haza Magyarországra a Szovjetunióbeli kényszerű "emigrációból". A megváltozott körülmények között az életük is gyökeresen megváltozik, mi pedig ezt különleges nézőpontból, elképesztően erős színészi alakítások révén követhetjük végig.

5. Eszkimó asszony fázik (1983)

A nyolcvanas évek egyben a magyar "underground" és alternatív zenekarok színrelépésnek időszaka is, ez a speciális ellen- és szubkultúra pedig beszivárgott a mozifilmekbe is, főleg az ún. "új érzékenység" alkotóinak munkáiba. Közülük azért választottuk az Eszkimó asszony fázikot, hogy ezzel is emlékezzünk a nemrégiben elhunyt rendezőre, Xantus Jánosra - és mert ennek főszereplője az a Méhes Marietta, aki az említett színtér első számú dívájának számított.

6. Egészséges erotika (1985)

A szocializmus mindennapjainak kisszerűségét a magyar film mindig is a szatíra eszközeivel tudta leginkább megmutatni és kifigurázni, ezen a téren pedig Tímár Péter formailag is újat tudott mutatni az első rendezésével: elharapott végű mondatok, visszafelé felvett mozgású szereplők teszik emlékezetessé a ládagyár női öltözőjébe titokban felszerelt ipari kamerák történetét.

7. Macskafogó (1986)

A magyar animációs filmgyártás máig legnagyobb sikerét jelenti a Macskafogó, amelyet Cat City néven a világ számos országában forgalmaztak később, itthon pedig szabályos kultfilmmé vált. Ki ne emlékezne Grabowskira, Lusta Dickre, Mr. Teufelre és Safranekre vagy a patkányokra, nem is beszélve az olyan szállóigévé lett mondatokról, mint hogy "Mehetünk vissza a balettba ugrálni!"

8. Eldorádó (1988)

Bereményi Géza szívszorító filmje önéletrajzi ihletettségű: a Teleki tér uraként tevékenykedő főhősét a nagyapjáról mintázta benne. Az Eperjes Károly által őserővel megformált figura a '45 utáni magyar történelem sorsfordulói közepette tesz meg mindent a családjáért, a boldogulásért, ám zsarnoki természete végül magányosságra ítéli.

9. Legényanya (1988)

Béláim az Úrban! Ha már a szatírákat emlegettük, kihagyhatatlan a szintén nemrégiben elhunyt Garas Dezső egyetlen rendezése, mely a rejtélyes rátóti eseményeket mutatja be: a faluban mindenkit Bélának hívnak, kivéve a Józsit, aki ráadásul még teherbe is esik. A nagy csodára összefut a fél világ, a falubeliek meg összedugják azt a nem túl okos fejüket, hogy miként jöhetnének ki ebből a legjobban politikailag, egzisztenciálisan, filozófiailag, grammatikailag - meg ugye teológiailag is, Béláim.

10. Az én XX. századom (1989)

Enyedi Ildikó rögtön az első nagyjátékfilmjével Cannes-ban nyert díjat, méltán: Az én XX. századom nemcsak egy egészen egyedi hangú rendezői bemutatkozás volt, de azóta a magyar film klasszikusainak egyikévé is vált. A 20. századról nem vissza-, hanem előrefelé tekintve mesél: az 1900-as századforduló környékén induló, meseszerűen játékos történetével előlegezi meg a "szép" jövőt.