A legkegyetlenebb uralkodónők

1. Wu-hou

Kína egyetlen császárnője alacsony pozícióból küzdötte fel magát, és semmilyen eszköztől nem riadt vissza az előrejutás érdekében. Mindössze tizenhárom éves volt, amikor 638-ban Tai-tsung császár ágyasa lett. Időközben azonban összeszűrte a levet a trónörökössel, Li Zhivel is, így amikor 649-ben a császár meghalt, a becsvágyó lány az új uralkodó ágyasa lett. Nem érte azonban be ennyivel, az volt a célja, hogy császárné legyen, ehhez viszont le kellett számolnia palotabeli vetélytársaival, a császárnéval és a többi ágyassal, és minden eszközt bevetett ennek érdekében.

A császárnét állítólag úgy állította félre, hogy megfojtotta saját újszülött gyermekét és azt a látszatot keltette, hogy a gyermektelen császárné követte el a gyilkosságot féltékenységből. Bárhogy is történt, az biztos, hogy 655-ben sikerült megszereznie a császárnéi címet, sőt egyre inkább átvette az államügyeket a beteges és gyenge férjétől, így a császár életének utolsó huszonhárom évében gyakorlatilag ő uralkodott. Nem nézte azonban mindenki jó szemmel ezt a helyzetet, ám ellenfeleit Wu-hou módszeresen eltávolította, öngyilkosságra kényszerítette vagy kiirtotta. Leginkább ez utóbbi módszert részesítette előnyben, ugyanis igen erős szadista hajlamai voltak, előszeretettel rendelt el kínzásokat, csonkításokat és kivégzéseket, és nagy örömét lelte ezekben. Saját gyermekeivel sem volt kíméletes. Li Zhi halála után közös fiuk, Chung-tsung került a trónra, aki ugyanolyan gyengekezű és határozatlan volt, mint az apja, volt azonban egy határozott felesége, aki egyre nagyobb befolyásra tett szert. Talán magára ismert Wu-hou, talán csak a saját hatalmát féltette, nem tudni, az azonban tény, hogy alig egy hónap után száműzte a fiát és a másodszülöttet, Jui-tsungot ültette a helyére, akit kedve szerint irányíthatott. Ez sem volt azonban elég neki, ugyanis hat évvel később második fiát is eltávolította, maga ült a trónra és a következő tizenöt évben császárnőként kormányzott. Eközben több lázadást levert és az ellenfeleit továbbra is kíméletlenül eltávolította az útból a lehető legváltozatosabb és legkegyetlenebb eszközökkel, így rengeteg vér tapadt a kezéhez. Élete utolsó éveiben egyre többet betegeskedett, majd 82 éves korában hunyt el.

2. Véres Mária

I. Mária angol királynő Véres Máriaként vált ismertté, nem is teljesen alaptalanul, ugyanis a vallási vakbuzgalom és a paranoia olyan tettekre sarkallta, amikbe még a sokat látott történészek is beleborzongnak olykor. VIII. Henrik legidősebb gyermeke volt, és 1553-ban lépett trónra, miután öccse, VI. Edward fiatalon elhunyt. Személyiségét valószínűleg nehéz gyermekkora torzította el, ugyanis VIII. Henrik eltaszította Mária édesanyját, Aragóniai Katalint, miután beleszeretett Boleyn Annába. Szülei válása után Máriát semmibe vették és törvénytelen gyermeknek nyilvánították. Súlyosbította a helyzetet, hogy nem sokkal később Aragóniai Katalin ágynak esett és meghalt, sokak szerint az okozta vesztét, hogy nem tudta feldolgozni a méltatlan válást. Mária későbbi tetteihez az is hozzájárult, hogy szigorú katolikus szellemben nevelték, és bigott vallásossága fontos szerepet játszott az életében. Tovább torzította személyiségét, hogy rajongott 11 évvel fiatalabb férjéért, a spanyol II. Fülöpért, a férfit azonban inkább csak politikai és vallási okokból lelkesítette a házasság, Máriát nem találta vonzónak. Tetézte a problémát, hogy a királynő több terhessége is vetéléssel végződött, illetve egyes történészek szerint inkább álterhességekről volt szó, és végül minden igyekezete ellenére gyermektelenül halt meg.

Amikor trónra került, Anglia nagy része már annak az anglikán vallásnak a híve volt, amit apja, VIII. Henrik alapított azért, hogy kikerüljön a pápa fennhatósága alól és felbonthassa a házasságát Aragóniai Katalinnal. Érthető hát, hogy Mária mindent megtett, hogy népét visszatérítse a katolikus vallásra és az anglikán vallást minél inkább ellehetetlenítse. Ennek érdekében pedig nem riadt vissza semmitől. Mindössze ötéves uralkodása alatt lesújtott az eretnekekre és a politikai ellenfeleire is, ami valóságos rémuralmat eredményezett. Mindennapossá váltak a kivégzések, a Pole bíboros irányította kegyetlen vallásüldözésnek pedig több ezer áldozata volt. Akit ugyanis eretnekséggel vádoltak, máglyára került. Mária a történelem egyik leghírhedtebb uralkodójává vált, és amikor 42 éves korában végleg lehunyta a szemét, súlyosan megnyomorított népe megkönnyebbülten sóhajtott fel.

3. Ranavalona

Madagaszkár királynője szegény családból származott, de egy szerencsés fordulatnak köszönhetően az uralkodó örökbe fogadta, taníttatta, majd legkedvesebb fiához, a trónörökös Radama herceghez adta feleségül. A házasság nem volt épp szerencsés, ugyanis az ifjú feleség kevés figyelmet kapott férjétől, Radamát jobban lekötötték háreme más tagjai. Fokozta a problémákat, hogy nézeteik is ellentétesek voltak: a trónörökös támogatta a modernizációs törekvéseket, Ranavalona azonban inkább Madagaszkár hagyományos kultúráját őrizte volna. Kapcsolatuk egyre inkább megromlott, és Ranavalona a szeretőinél keresett boldogságot. 1828-ban aztán eljött az ő ideje: férje meghalt, és mivel nem született gyermekük, Ranavalona megszerezte a trónt, és ezzel Madagaszkár talán legsötétebb korszaka jött el. Az új királynő azzal kezdte uralkodását, hogy kiirtatta férje teljes vérvonalát, hogy megszabaduljon az esetleges trónkövetelőktől. A legtöbb kivégzésen maga is részt vett, és nagy élvezettel szemlélte azokat. Mindennapossá váltak a keresztre feszítések, megnyúzások, a lefejezések és a máglyahalálok. Nemcsak a lehetséges trónkövetelők élete volt azonban veszélyben, hanem szinte mindenkié: a királynő üldözte a keresztényeket, a modernizáció híveit és a külföldieket is. Áldozatainak egyre szörnyűbb kínzásokat és kivégzési módokat eszelt ki: volt, akiket élve megfőzetett, másoknak lassan ölő mérget adatott, de olyanok is voltak, akiket éles vulkáni sziklákra vettetett, így szerencsésnek mondhatták magukat azok, akiknek 'csak' a fejét vették. Mindennek az lett az eredménye, hogy népe egyharmada áldozatul esett harminchárom évig tartó rémuralmának.