Így éld túl a karácsonyt - zenével!

Azt már megszoktuk, hogy minden évben egyre korábban kezdődik a karácsony. A magyar kapitalizmus hőskorában - tehát a plázák elszaporodásakor - még csak óvatosan, november közepén kezdtek minket hozzászoktatni a túláradóan giccses díszletekhez és dalokhoz, mostanában azonban az őszt is alig bírják kivárni.

Persze idén még az időjárás is rátett pár lapáttal. Október közepén odakint tizenöt fok és olyan verőfényes napsütés, hogy még a levelek is elfelejtettek lehullani, a plázákban pedig alig győzzük kerülgetni az arcunkba lógó fehér műfenyőket, a plafonról lógó ajándékos dobozokat, a kirakatok többségén pedig maga a Mikulás könyörög, hogy menjünk be pénzt költeni - teljesen figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy errefelé a Jézuska intézi az ünnepeket.

És akkor ott van a zene. Hol is kezdjük? Frank Sinatránál? A végtelenségig ismételhető, folyamatos csilingeléssel súlyosbított kórusműveknél? Az ünnepi szezonból évtizedek óta kiirthatatlan Mariah Careynél? Inkább bele sem kezdünk, hanem megpróbáljuk a magunk módján kompenzálni a tarthatatlan állapotot. A Life.hu-n mostantól havonta értesülhettek arról, mit érdemes hallgatni az elmúlt hetek megjelenései közül, a sorozatot azonban rögtön rendhagyóan kezdjük: elővesszük azt a három albumot az elmúlt évből, amellyel könnyebb elviselni (túlélni?) a karácsonyi őrületet, ami még akkor is meglegyinti az embert, ha a szezon kezdetén atombunkerbe vonul, és csak minimális mértékben tartja a kapcsolatot a külvilággal.

Szeretnél nyálas karácsonyi dalok nélkül ünnepi hangulatba kerülni? Átugranád az egészet? Vagy éppen őrjöngenél a rád szakadó cukormázas, profitorientált szeretetözöntől? Akkor ide hallgass!

1. Ha megélnéd a karácsonyt

Vampire Weekend - Modern Vampires of the City

Valamikor tavasszal jelent meg a New Jersey-i együttes harmadik albuma, ennek ellenére nem tudunk elképzelni zenét, amely jobban passzolna a karácsonyi készülődéshez. Emelkedett, vidám, néhol egyenesen tinglitangli, felületes hallgatásra egyszerű, itt-ott néha melankolikus, de semmiképpen sem pusztán háttérzene. Ráadásul ha tudsz angolul és figyelsz a szövegekre, akkor bizony nehéz lesz megúszni, hogy meg ne tudd, Ezra Koenig frontembernek - aki öregsulis bölcsészként a komoly tanári-kutatói karriert hagyta ott a Weekendért - milyen súlyos gondolatai vannak hitről, kötődésről, a fiatalságról és a múló időről. Mintha Bob Dylan fiatalodott volna vissza 28 évessé úgy, hogy megmaradt az összes bölcsessége. Szóval hallgasd bátran a Vampire Weekendet, akár újra és újra, így megúszhatod az egész 24-i őrületet száncsengő nélkül. Ezzel együtt is fennáll az elkalandozás veszélye, vigyázz tehát, hogy oda ne égjen a süti.

2. Ha átugornád a karácsonyt

Arcade Fire - Reflektor

Nem, nem vagyunk őrültek, hogy depressziós zenét ajánljunk karácsonyra. Azért mondjuk ezt, mert tisztában vagyunk vele, hogy az Arcade Fire-ről ilyesmi kép él az őket csak felszínesen ismerők fejében - például azokéban, akik akkor hallottak először róluk, amikor 2011-ben teljesen váratlanul Grammy-díjat nyertek. Az internetet akkor elözönlötték a dühös-értetlenkedő tweetek és Facebook-posztok ("ezek meg kik?!”), azóta azonban nagyjából mindenki belenyugodott, hogy napjaink egyik legfontosabb együtteséről van szó, nagyjából annyira fontosról, mint amilyen a Radiohead volt a kilencvenes évek második felében. Most pedig, hogy még jobban összezavarjanak mindenkit, kiadtak egy húzós, sodró diszkó- és rockalbumot, rögtön duplát, a szokásos élet-halál töprengésen túl mitológiai utalásokkal nyakon öntve. Jobb kedved nem lesz tőle, de - a korábbi lemezekhez hasonlóan - több leszel utána, mint előtte voltál. Hogy máshogy lehetne átvészelni a karácsonyt úgy, hogy tudomást sem veszünk az egészről?

3. Ha eleged van a karácsonyból

The Savages - Silence Yourself

Lehet, hogy a pofátlanul fiatal, londoni, négytagú The Savages már az album címével is elhallgattatna, de nem gorombaságból, hanem azért, mert úgy sem lenne értelme megszólalni. Túl hangosak. Az albumról felesleges sokat írni, fejletépős ütemek, széttorzított gitárok, nagyon mély és karakteres női énekhang - olyan az egész, mintha a hetvenes évek punk nagyasszonya, Patti Smith nem a New York-i undergrounddal, hanem mondjuk a Motörheaddel bandázott volna annak idején. A Savages egyébként valóban eltévesztette az évtizedet: koncertjeiken folyamatosan harcolnak a közönségből százával villogó okostelefonok ellen. Felszólítottak hát mindenkit, hogy kapcsolja ki a telót: amíg ők zenélnek, nincs Twitter, nincs Facebook, és főleg nincs Instagram. Az album annyira fajsúlyos, hogy csak kis dózisokban lehet befogadni, éppen ezért tökéletes, ha a családban hagyományosan frusztráló időszak a karácsony. Elég, ha pár percre ellógsz a szobádba, fejhallgatóval, max hangerőn végigbólogatod a Shut Upot vagy a She Willt és sokkal nyugodtabban térsz majd vissza - ezzel a frissen szerzett energiával pedig még a konfliktusokat is megoldhatod.