Makranczi Zalán sosem adja fel

Legutóbb Kedvek Richárddal nosztalgiáztunk, most pedig Makranczi Zalán idézte fel velünk a Pesti Magyar Színiakadémián töltött időszakot. A színész cseppet sem bánja, hogy kanyargósabb utat járt be, mert így is elérte a céljait.

"Az akadémiára úgy kerültem, hogy Gál Erzsi meglátott abban a miskolci amatőr színtársulatban, amelyben tizenévesen próbálgattam a szárnyaimat. Az előadás után beszélgettünk és ő tanácsolta nekem, ha nem sikerül a színművészeti, akkor jelentkezzem a Pesti Magyar Színiakadémiára. Amikor aktuális lett, azonnal megkerestem Erzsit, hogy megpróbáljam az akadémiát. Ide szinte azonnal felvettek és az évad kezdetén azt is megtudtam, hogy Erzsi és Csizmadia Tibor lettek az osztályfőnökeim" – kezdte Zalán, aki Száraz Déneshez hasonlóan úgy gondolja, pályáját megalapozták tanárai kőkemény színészmesterségórái.

"Gál Erzsi egy ikon volt, igazi nagyágyú. A mesterségórák háromkor kezdődtek és fél óra alatt úgy kikészített minket, hogy azt hittük, már legalább 2 óra eltelt. Ma már tudom, ezt azért csinálta, mert feszegette a határainkat, és kíváncsi volt, mikor kezdünk ellenállni, mikor mondjuk, hogy elég volt. Egyszer visszaszóltam neki, mert már nem bírtam idegekkel, utána két hónapig békén is hagyott" - magyarázta a színész, aki az akadémia elvégzése után szép karriert futott be.

"Az volt a mázlim, hogy Bori Tomival - aki mozgástréninget tanított nekünk - nagyon jó barátságba kerültem. Amikor ő a Kecskeméti Színházba szerződött, noszogatott, hogy hívjam fel Bodolay Gézát és jelentkezzem a társulathoz. Vidéken sokkal több jó szerepet el lehet játszani és ott sikerült az akadémián szerzett színész 2 képesítés után megszereznem a színész 1 képesítést is, ami a diplomával egyenértékű" - mondta Zalán, aki mióta újra Budapesten dolgozik, egyik felkérést kapja a másik után.

"Holnap lesz egy bemutató vizsgaelőadás a színművészetin, amiben meghívott vendégművész vagyok. Mellette Székesfehérváron lesz premierem és a maradék időmet a Szombat Esti Láz lefoglalja. A koreográfiákba megpróbálok belecsempészni mindig valami történetet, mert nekem akkor kezd élni a tánc, ha van eleje, közepe és vége" - mesélte a színész.