Ha tönkretesszük a Földet, hova állhatunk tovább?

Képzeljünk el egy olyan jövőbeli világot, ahol por borít mindent, az időről időre feltámadó viharok újra és újra homokkal szórják tele a földet, az embereket, a tárgyakat. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az ennivaló és a mezőgazdaság a fő prioritás, és az emberiség többet már nem foglalkozik kutatással, tudománnyal, szellemmel - sőt az érdeklődő diákokat akár manipulációval is a földmunkaalapú társadalom felé terelik inkább. Képzeljük el azok sorsát, akik egykor felfedeztek és szárnyaltak, most pedig ilyen életre kényszerülnek, a családjukat is védve. Képzeljük el a dilemmájukat, amikor felcsillan egy kis remény, hogy létezhet más jövő is az emberiség számára, és ehhez épp az ő hozzájárulásuk, kalandvágyuk, felfedezésük szükséges - de cserébe ott kell hagyni a gyerekeiket, talán örökre. Önzés, vagy épp önzetlenség ilyenkor a feladat elvállalása mellett dönteni? Megmaradhat-e a szeretet sok-sok kilométernyi hideg űr és hosszú-hosszú évek által elválasztva is - és lehet-e világformáló ereje ennek a szeretetnek szingularitások, fekete lyukak, téridő-görbületek, féregjáratok és gravitációs mezők között?

Christopher Nolan manapság minden kétséget kizáróan a legmenőbb rendező Hollywoodban: a Batman-trilógiája teljes körű anyagi és kritikai sikert aratott, és ami még durvább: ez történt a közben forgatott személyes projektjeivel (A tökéletes trükk, Eredet) is. Így most megtehette azt, amire a folytatások, előzményfilmek, képregényadaptációk és szuperhősmozik uralta hollywoodi jelenben szinte senki másnak nincs lehetősége: eredeti és saját ötletből forgathatott egy monumentális szuperprodukciót. Nolan megalomániája szabad teret kap tehát, és pontosan tudja azt is, mit kezdjen vele: lenyűgöző méretű és kidolgozottságú fantáziavilágot épít a látványt, a filmidőt és a történet volumenét tekintve is. Minden a helyén van, és válogatottan parádés színészgárda (Matthew McConaughey, Anne Hathaway, Michael Caine, Jessica Chastain, Matt Damon, Casey Affleck) szembesít minket egy izgalmas és fordulatos történet keretében az emberiség és az emberi szeretet nagy kérdései közül néhánnyal - sok ponton egy kicsit didaktikusabban, mint az jólesne, és nem félve a nagy kérdésekre adott nagy válaszoktól sem.

Persze Nolan nem lenne a kortárs film zsenije, ha a gigantikus víziója nem bizonyulna összetetettnek és komplexnek, miként a filmjében felvetett témák is jóval több agymunkára serkentenek, mint azt a hollywoodi blockbusterektől megszokhattuk. Ráadásul képes arra, hogy közben az érzéseinkre is hasson, így érzékeket, érzelmeket és intellektust egyszerre mozgósít a filmje. Ez pedig hatalmas bravúr és sokáig emlékezni fogunk a csillagok között vele tett utazásra - még akkor is, ha a happy end kedvéért Nolannek a saját története tér-idő logikáját is meg kellett hajlítania kissé.