Katz Dávid: "Érdemesebb otthon tévézni, mint moziba járni"

Hajrá, vörösök!

Először is stílusosan pár szót a gyengébbik nemről. Higgyék el, nincs összefüggés a poharamban feszülő folyadék színe és a következő felvetés között: Hollywoodban a vörös az uralkodó szín! A jelöltek között tündököl a rezignált szexizmus megtestesítője, Julianne Moore is. Píros hajszínével sokáig egyetlen kecses gyufaszálnak tűnt a vörös szőnyegen, de a mostani trendnek köszönhetően rengeteg tehetséges rőt kolléganőt köszönthetünk már a mezőnyben. Nem, semmiképpen nem állítom, hogy a hajuk színe miatt.

A leghúsosabb felsőajak

Az elmúlt években Jessica Chastain lett egyértelműen a legnevesebb filmes rangadók állandó jelöltje. Emma Stone-ról illik tudni, hogy az eredeti hajszíne meg sem közelíti a vörös árnyalatot, és mégis, a legfontosabb szerepeiben bíborra festett haj alatt meresztgeti a szemeit. Az idei televíziós sorozatok legnagyobb meglepetésének tartott The Affair című intrikus thriller démonja, Ruth Wilson - amellett, hogy lomboncával beillik az eddig említett hölgyek táborába - rendelkezik talán a leghúsosabb felsőajakkal a filmtörténelemben. Nos, Amy Adams hajszínén sokat morfondíroztam, néha vörösnek látszik, néha pedig határozottan barnának. Na, mindegy, majd egyszer jobban megnézem közelebbről is.

Képregények minden mennyiségben

Térjünk vissza cikkünk eredeti hipotéziséhez, miszerint a tévében jobb a műsor, mint a filmvásznon. Ennek oka természetesen a csúnya torrent-oldalak felbukkanása. A letöltések miatt kieső mozibevételek arra serkentik a filmgyártó cégeket, hogy potenciális sikereket, biztos törzsközönséget becsalogató blockbustereket gyártsanak. Nem véletlen, hogy minden második film képregény-adaptáció. Kísérletezni eredeti történetekkel és ezeket elképesztő narratívával tálalni, nos, ilyet már csakis ágyban fekve, esetleg a kanapén hátradőlve élvezhetünk.

A biztos recept

Essünk is hamar túl a mozikban játszott legjobb filmek listáján. Valószínűleg tarolni fog a Sráckor című alkotás, amit 12 évig forgattak, ugyanazokkal a színészekkel. Ez egy igazán rendhagyó rendezői ötlet, kaphatna is Richard Linklater egy díjat érte. Viszont a film története sajnos nem több, mint egy kereskedelmi televízió magazinműsorában megszólaló álpszichológus felvetése: az elvált szülők gyerekeinek nehezebb a sorsa. A többi jelölt film sem nyújt mást, újat, mint amit az eddig kötelezően jelölt filmektől elvárhattunk. Előítéletek ellen küzdő férfi vagy éppen egy súlyos betegségben szenvedő zseni, mind nagyon biztos receptek.

Hajrá, Kártyavár!

És most jöhetnek az öt legjobb televíziós sorozat jelöltjei. Kezdeném a legerősebbel, a Kártyavárral. A legintelligensebb és legbátrabb kísérlet a politikai élet aljas mindenapjainak ábrázolására. Egyébként a sorozat rehabilitálta Robin Wright színésznőt, akinek 46 évesen a legjobb lába van a világon.
A The Affair egy megcsalás története, amibe sajnos egy csúnya gyilkosság is becsúszott. Mintha Patricia Highsmith legjobb krimijének lapjait látnánk megelevenedni. A szereplők igazán esendő karakterek, minden egyes lépésükkel csak saját maguk alatt vágják a fát. A forgatókönyv zsenialitása, hogy mindegyik részben egy történetet láthatunk kétféleképpen elbeszélve, így izgalmas logikai játszmát is kapunk a bűneset mellé.

Kicsit jó és nagyon rossz

A Downton Abbey sokkal ártatlanabb sorozat a többihez képest, a viktoriánus Anglia széthullása, orosz romantikát idéző szerelmi szálakkal övezve. Főnyeremény Maggie Smith, akinek mondatai olyan frappánsan vannak megírva, mintha maga Oscar Wilde követte volna el. A Trónok harca simán lepipálja a Gyűrűk Ura-trilógiát. A szereplők többdimenziósak, mindenki kicsit jó is, és nagyon rossz is, nem úgy, mint Tolkien fekete-fehér karakterei. A hatodik évadát taposó Férjem védelmében mindegyik része felér egy-egy John Grisham remekművel.

Margó

Számomra furcsa, hogy a Golden Globe-gálát ma már inkább a tévés jelöltek miatt várom, és a jelenlegi mozifilmeket pedig kénytelen vagyok marginálisan kezelni.