Charlie: "A munkába temetkezem, ez az egyetlen gyógyír a gyászomra"

Horváth Charlie meghatározó alakja a magyar zenei életnek. Dalain generációk nőttek fel, melyeket a mai napig örömmel játszanak a rádiók. Kevesen mondhatják el, hogy a munkájuk a szenvedélyük is. Charlie örömmel tekint vissza a múltba, bár elmondása szerint vannak dolgok, amikben lehet, ma már máshogy cselekedne. A Life.hu-nak őszintén mesélt karrierjéről és életének fontos momentumairól.

„A karrieremet teljesen egyedül építettem és formáltam azzá, amivé lett. Nekem nem segített senki, hogy azzá váljak, akivé lettem. Az életem minden jelentős sikerét önerőből értem el, bár látszólag voltak emberek, akik próbáltak segíteni. Erre én azt szoktam mondani, hogy hiába segít valaki, ha nem tudsz énekelni, és nincs benned az a bizonyos plusz, ami a művészjellemhez kell.

Én sok-sok évet töltöttem külföldön, ezekben az években szárnyaltam igazán. Körülbelül 15-20 évet éltem számos országokban, ahol szerettek, és megbecsülték a munkámat. A mai napig szoktam gondolkodni rajta, hogy a hazai vagy a külföldi élet jelentett volna jobb életet számomra. Az anyagi biztonsághoz elegendőt külföldön megszereztem magamnak, így nem volt már szükségem az itthoni fellépésekre a jobb élethez. Nem azért kezdtem bele itthon a zenélésbe, mert pénzt akartam vele keresni. Szeretem a hazámat, és itthon olyan zenekart tudtam összehozni, amiben igazán jól éreztem magam, és öröm volt dolgozni.

A sors akarta így, hogy haza kellett jönnöm. Sosem gondolkozok olyanokon, hogy mi lett volna ha, az nem én lennék. Hosszú távon csak úgy tudsz fennmaradni sikeres zenészként, ha hiteles vagy, és szívből zenélsz. Nekem ez a szenvedélyem, a munkám, az életem" - mesélte Charlie, akit a Zsüti 100 gála sajtótájékoztatóján kaptunk el.

Tavaly decemberben az énekes elveszítette imádott feleségét. Széles Katalin képzőművész hosszú küzdelem után a gyilkos kór áldozata lett, amit az énekes láthatólag a mai napig nem dolgozott fel. Kérdésünkre igen szűkszavúan válaszolt, és elmondása alapján a munka az egyetlen dolog, ami megnyugvást jelent most számára.

„Az elmúlt egy évem igencsak keserven telt. A feleségem tavaly decemberben itt hagyott engem, ami rettentően megviselt. Ezt nem lehet feldolgozni, és épp ésszel gondolkodni, mikor erről beszélek. A munkába temetkeztem, rengeteg fellépést vállaltam el, így lekötöm magam, ez az egyetlen gyógyír, különben az ember beleőrülne."