A nepáli földrengés egy magyar hegymászó szemével – Exkluzív interjú egy Nepálból hazaérkező hegymászóval

Tibor és barátai egy trekkinggel (azaz túrázással - a szerk.) kombinált mászásra utaztak Nepálba, ahol a szombat hajnalban történt 7,9 erősségű földrengés hatalmas pusztítást végzett. A magyar csapat, miután túl volt az eltervezett túrán, Katmanduban pihente ki a hegymászás fáradalmait. Tibor éppen egy szent helyet látogatott meg, amikor a földrengés történt.

„A katmandui Pasupatinath, halottégető szentély fölött lévő dombon sétáltunk, amikor félelmetes erősséggel megmozdult a lábunk alatt a talaj. Az első pár másodpercben nem is fogtuk fel, miért mozdult meg a föld, csak próbáltunk talpon maradni" – kezdte Tibor, aki arra eszmélt, hogy egy oszlopba próbál megkapaszkodni és körülöttük, a több száz éves kis szentélyek összedőlnek, ott ugyanis csak téglából összerakott épületek vannak, habarcs nélkül.

„Amikor rájöttünk, mi történt, felszaladtunk a domb tetejére, ahol akkor már jó pár helyi ember ijedt arccal toporgott, egy nagy csapat majom társaságában. Vártunk negyed órát utána pedig elindultunk a városba. Amikor beértünk Katmandu belvárosába, az összedőlt házak láttán tudatosult bennünk, hogy mekkora pusztítást végzett a rengés. Az emberek tanácstalanul ténferegtek és jóslatokról, istenekről beszélgettek, mert az ő hitük szerint a földrengések a felsőbb erők haragjának következményei" – magyarázat a hegymászó, aki az utána következő napokban több száz utórengést tapasztalt és ezek között volt 6-os erősségű mozgás is. Az üzletek szinte azonnal bezártak és még a turistanegyedben sem lehetett ételt kapni. Az áramszolgáltatás és a távközlés sem működött. A hoteleket nem őrizte senki, mert a dolgozók hazamentek.

„Az emberek az utcára költöztek, mert féltek, hogy az utórezgések ledöntik a meggyengült házakat. Némi élelmet, kenyeret és banánt tudtunk venni az utcai árusoktól. Mécs Laci az utcán táborozott, én azonban a hotelben aludtam és bár éjjel többször megmozdult a föld, a szálloda jó megépített vasbeton szerkezete bírta a terhelést. Bíztam benne, hogy nem lehet baj" – mesélte Tibor, akinek nagy szerencséje volt, mert azzal a repülőjárattal tudott hazaindulni, amelyre a jegye szólt.

„Szerencsére a kifutópálya nem rongálódott meg, így két óra után megnyitották a repülőteret. A mi gépünk kora reggel indult, ezért már késő este kimentünk a reptérre, ahol hatalmas tömegek várták, hogy eligazítsák őket" – mondta Tibor, aki kedden szerencsésen megérkezett Magyarországra a viszontagságos út után, ami nem csak a csúcstámadás miatt marad örök emlék.