Fenyő Iván: „Ma már a rám mosolygó csajok nem kötnek ki az ágyamban"

Amikor a nyüzsgő Váci utcáról betoppantam az interjú helyszínére, egy kis teázóba, úgy éreztem, a béke szigetére érkeztem, ahol a mosolygós Fenyő Iván várt. A színészből magabiztosság és harmónia áradt, ami azt mutatja, jó úton van afelé, hogy egyenesbe kerüljön önmagával és a világgal. Iván tudhat valamit, mert szinte kérdeznem sem kellett, amikor a fejemben megszületett egy kérdés, ő válaszolt.

Hogyan indult a spirituális utad? Mikor érezted először, hogy elkezded feszegetni a határaidat?
Jordán Adéllal – a volt barátnőmmel – és édesanyjával, Lázár Kati színésznővel indult. Ők „angyaloztak”, és elkezdtem figyelgetni, hogy miket mondanak vagy tesznek. Szimpatikus volt az akkor. Aztán amikor Adéllal szakítottam, akkor megérintett a siker, növekedett az egóm, csajoztam, pusztítottam magam. Aztán pedig jöttek a jelzések, a pofonok és a balesetem. Az egy nagy felkiáltójel volt. Akkor jöttem rá, hogy valami nem oké.

Mit tettél, amikor érezted, hogy változni kell? Mi volt az első lépés?
Akkoriban állandóan éjszakába nyúlóan buliztam, sokszor berúgva feküdtem le. Az első lépés az volt, hogy abbahagytam az ivást. Elkezdtem egészségesebben táplálkozni, és ezzel megtisztítottam a testemet. Egy napon az egyik barátom azt mondta: „Gyere, kövess!" Bementünk egy budai villába, és ott ült Tanpai rinpocse, nepáli láma. Akkor elkezdődött egy új élet. Tanítványává fogadott, és meghívott Nepálba, a kolostorába. Kimentem hozzá egy hónapra apuval. Nem kellett nála technikákat tanulni vagy kötelezően meditálni. Azt mondta, csak élvezzem és figyeljem, hogyan mennek a dolgok. Utána hazajöttem, és megjelent az életemben a jógamesterem, megismertem a buddhizmust, elkezdtem meditálni, olvasni, tudatosan élni és spirituális helyekre utazni. Voltam Mexikóban, Thaiföldön, Brazíliában, Nepálban, de amikor filmes úton voltam Japánban, akkor is ellátogattam egy szerzeteshez a zennel ismerkedni, és elmentem egy toscanai zarándokútra is.

Kihívás számodra sok ember előtt spirituális előadást tartani?
Könnyen megy ez a fajta megnyilvánulás. Nem csinálok semmit, csak ellazulok, és teljesen őszintén beszélek. Mesélek arról, amit tapasztalok, amiben hiszek, ahol éppen tartok, és amit épp én is megvalósítani igyekszem. Asztrológiailag egyértelműen erre születtem: filozófia, vallás, tanítás. Bár erősen benne van az életutamban a hírnév, a fő feladatom a közvetítés, írásban, élő szóban és filmben egyaránt. Amikor pár éve ezt egy asztrológus megemlítette, nem örültem, mert akkor még csak és kizárólag Hollywoodba vágytam. Ez a lehetőség még mindig hív, és jól alakulnak ez irányú dolgaim, de kiegészült azzal, hogy egy-két éve elérkezett az idő, hogy kiálljak az emberek elé. Ilyen helyzetekben most már úgy érzem, mintha közvetítő lennék.

A családod, a barátaid, mit szólnak ehhez a változáshoz?
Még ma sem hiszik el. Van, aki képmutatásnak gondolja. Vagy nem értik, és nehezen fogadják el. Eddig voltam valamilyen, amit megszoktak, ezért furcsa nekik, hogy ehhez képest másmilyen vagyok. Beismerem, hogy tényleg nehéz lehet ezt követni mellettem. Meg azt hiszik, hogy csak az állhat ki beszélni, aki már megvalósította ezeket, tehát megvilágosodott és szent. És amikor látják, hogy nem vagyok az, feszültséget éreznek, a bennük levő, erre irányuló elképzelés és a valóság ellentéte miatt, ami haragban stb.-ben nyilvánul meg. És van az a kevés ébredő és nyitottabb ember, aki ért(i), és követ. Jelenleg is sokszor esek-kelek, dühös leszek, szorongok, de egyre kevesebbszer. Mert van már egy stabilitás az életemben. Egyre jobban látom magam, és legtöbbször elismerem, ha hibázom. Régebben még az ilyen szituációkat egóból oldottam meg. A fejlődéshez idő kell, jó, ha ebben az életemben megvalósítom, amiről beszélek.

A színészet, a sztárság, a csillogás hogyan fér össze az ego leépítésével?
Nem érzem ezt nehéznek, össze tudom egyeztetni. Ha egy csapásra világhírű lennék, akkor nehezebb lenne. Most csend van körülöttem. Majd októberben jön egy nagy hullám, akkor kell majd észnél lenni. Olyan, mintha az elmúlt időszak egy elvonulás lett volna, és most térnék vissza az életbe, a világba, a közéletbe.

Mikor előadásokat tartasz, az mennyiben hasonlít a színészethez?
Az előadásokon nem úgy kezelnek, mint egy sztárt, ott inkább néha úgy néznek rám, mint egy gyógyítóra vagy mesterre. Ami szintén tévedés, és egy kicsit fura. De van, aki jobban kezeli, és azt látja, ami van: Ivánt, aki épp közvetített és beszél valamiről, ami szerint él, amiben hisz. Ez viszont nem érinti az egómat, olyan, mintha egy szent köteléket teljesítenék, nem fordul meg a fejemben, hogy ebben tetszelegjek. Emellett ugyanúgy szükségem van a filmre, az alkotásra, mert így teljesedem ki egészen, és hogy érintsünk egy tabut: igen, én szeretem a pénzt is. Nincs abban semmi rossz. Ezt is meg kell tanulnunk. A pénz használatát, ennek az energiának a kezelését. Figyeljük meg: aki pfujol a pénzre, annak sosincs belőle. Nem érdekes? Pedig csak meg kell tanulni, hogy hogyan és mire használjuk. Vitorlás hajó, tenger, egy gyönyörű feleség, család gyerekek, szép ház. Igen, vágyom ezekre. Nem hinném, hogy ezzel baj lenne.

Jó, hogy ennyi vágya van annak, aki spirituális úton jár? Sok mester azt tanácsolja, a vágyakat le kell építeni.
Most épp nem értek ezzel egyet. Éppen arról olvasok, hogy sokszor félreértjük, miről szól az élet, és mire születtünk. Nem arról van szó, hogy feltétlen nélkülöznöd kell, és kizárólag akkor kerülsz a mennybe, és csak akkor vagy jó ember. Az viszont már becsapós, ha a megszerzett szép autó miatt többnek érzed magad – ez csalóka! De, ha élvezed, és használod ezeket a csodás játékszereket, azzal semmi probléma nincsen. Miért ne menjek egy hajóval az óceánra, miért ne járjak a feleségemmel jó minőségű ruhákban? Gazdagságra, boldogságra, egészségre születtünk. Mindehhez viszont kell egy belső egyensúly, mert ugyanakkor, ha elveszted a pénzed, a vitorlást, a feleséged, a gyermeked, ezeket a problémákat tudni kell kezelni. A pénz egy gyönyörű energia, és a sikeres emberek ezt remekül tudják áramoltatni. Nyilván dönthetsz úgy, hogy ezt eltolod magadtól, ha neked úgy jó, de ha azért teszed, mert az mondják, hogy bűnös, az megint egy téves értelmezés szerintem.

Mi a helyzet a nőkkel, a szerelemmel?
Ma már a rám mosolygó csajok nem kötnek ki az ágyamban – ez a szakasz lezárult az életemben. Régen mindenkit elkaptam, és nem tett boldoggá. Szeretem a nőket, kellenek, és most is nézelődöm, ismerkedek, de egészségesen kezelem a témát szerintem.

Milyen társra vágysz? Elérkeztél oda, hogy megtaláld, akire vársz?
Lassan elérkezem. Fontos a szexualitás, mert alaperő egy kapcsolatban. Szükség van az azonos spirituális tudatszintre, a szabadságra, az elfogadásra, az elengedésre, megbocsátásra, és talán ez mind együtt így a szeretet. Nem szabad kapaszkodni, ezt nekem is tanulni kell. Amikor körbenézek, nem találok olyan kapcsolatot, ahol ez a fajta szabadság működik. Kapaszkodunk, mint az állat, és azt hisszük, hogy ez a szerelem. De ez egós akarás és egymásrautaltság, féllábúság.

Nehéz lehet neked társat találni...
Szerinted? (nevet) De hiszem, hogy egyszer elemi erővel betoppan. Azt keresem, aki ott van, ahol én, vagy feljebb. Ezt mos tudatszintre értem. Világlátásra, bölcsességre, megvalósításra. Az összes embernek, aki körülöttem van, sokszor én adok, tanácsot és segítséget kérnek, és mellettem valahogy kevés az olyan ember, aki engem húz, tölt vagy emel. Van egy pár ilyen barát és segítő, akikért végtelenül hálás vagyok, de általában én teszem ezt emberekkel.

Ki áll most hozzád a legközelebb?
Jó kérdés... (csend)... senki... nem tudom... hú, ez jó kérdés... nem tudom... ez most durva?!

Az életmódváltás könnyen ment?
Jelenleg vegán vagyok, semmi állati eredetű élelmiszert nem veszek magamhoz. Nem eszem cukrot, mézet, lisztet, semmit, amiben glutén van. Elkezdtem újra konditerembe járni, és hamar látszik a fejlődés. Szeretnék jól kinézni, a spiritualitás nem attól függ, hogy nyeszlett vagyok-e, vagy sem. Nem zárja ki egymást a spiritualitás és a jó kinézet, ez úgy kell, hogy működjön, mint a jin-jang.

Színészként, ha olyan szerepet kapnál, ami ellenkezik a spirituális nézeteiddel, elgondolkoznál azon, hogy elvállald?
Nem lenne gondom ezzel. Két karakterben vagyok szerintem alapból jó, a hősökben, akik mennek előre a fény felé, segítenek, teremtenek, adnak és harcolnak a jóért és az igazságért, illetve a manipulatív, kegyetlen gonoszokban, rosszfiúkban, akár gyilkosokban. Bennem sok agresszió és végletesség van, ami kijön a szerepekben. Jelenleg pedig a tanításokban, ötletelésekben élem ki ezt a fajta energikusságot.