"Hosszú Katinka az alapokat nem az utolsó négy év alatt szerezte meg, hanem a magyar rendszerben"

Sós Csaba azt mondja, hogy a magyar úszóválogatott szereplése kiemelkedő volt Rióban, még akkor is, ha az érmeket csupán négy versenyzőnk szállította. Sós Hosszú Katinka sikereiről, Verrasztó Dávid idő előtti hazautazásáról, az úszók kommunikációs képességeiről beszélt az Origónak adott interjújában.

Három arannyal, két ezüsttel, két bronzéremmel zártuk a riói olimpia úszóversenyeit. Hogyan minősítené a magyar csapat szereplését?

Egyértelműen kiemelkedőnek. Hét érmet, három aranyat szereztünk, ez világviszonylatban is kiemelkedőnek számít. A ma már legendásnak minősített 1992-es barcelonai olimpián összesen kilenc érmünk volt, ebből öt arany.

Barcelonában a kilenc érmet öt versenyző – Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Czene Attila, Egerszegi Krisztina és Szabó Tünde – érte el. Ugyanakkor én sem vitatom, hogy a káprázatos teljesítmények mellett akadtak számomra érhetetlenül gyengébbek is. Az elkövetkezendő hetekben azt kell megvizsgálni, hogy miért alakult ez így.

Maradjunk akkor a kellemetlen meglepetéseknél. A legnagyobb csalódást talán az olimpiai bajnoki címvédő Gyurta Dániel kiesése jelentette. Egyetért ezzel?

Természetesen az olimpia előtt senki sem azt várta Danitól, hogy fő számában, a 200 méteres mellúszásban a középdöntőbe sem jut. De ő is csak egy versenyző, nem gép.

Mi történhetett? Az edzői nem álltak a helyzet magaslatán?

Lehet, de akkor Kapás Boglárka miért tudta élete legjobb teljesítményét nyújtani? Kapást ugyanaz a Kovácshegyi Ferenc, Wirth Balázs edzőkettős készítette fel, mint Gyurta Danit. Tudomásul kell venni, hogy az úszás a világ egyik legkeményebb sportja. Nüanszok döntenek, ahogy az Gyurta Dani esetében is történt.

A közvélemény talán azért is várhatott még több érmet, még több döntős helyezést, mert az olimpiát megelőző londoni Európa-bajnokságon a magyarok tíz aranyéremmel zártak. Úgy tűnik, mintha elrontottuk volna a formaidőzítést, és Londonban úsztak a mieink úgy, ahogy Rióban kellett volna.

Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma úszó. Sok olyan körülménnyel is meg kellett küzdeni, amellyel egy európai rendezésű olimpián nem kellett volna. Nemcsak az időeltolódás okozta nehézségekre gondolok, hanem arra is, hogy az előfutamokat 13 órakor kezdték. Ez szinte példátlan. A döntőket 22 órakor. Ez sem túl gyakori. Ugyanakkor ezek a dolgok az egész mezőnyt érintették, nem csak a mieinket.

A Rióba kiutazott harminchét magyar úszóból az egyéni számokban négyen jutottak döntőbe és ugyanez a négy ember szerzett érmet. A női váltó elért még egy hatodik helyet, amelyben még három olyan versenyző úszott, aki egyéniben nem volt döntős. A maradék harminc úszó viszont nem jutott fináléba.

Térjünk rá a sikerekre. Hosszú Katinka három arany és egy ezüstérme azt hiszem, önmagáért beszél...

Valóban, fantasztikus produkció, csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatok róla.

Hosszú az olimpiai felkészülés utolsó szakaszában a válogatottól teljesen külön készült. Mindez azt jelenti, hogy az általa járt út lesz a jövőben a követendő minden magyar versenyző számára?

Ez ki van zárva. Bár az úgynevezett magyar rendszert érték kritikák, óriási hiba lenne azt mondani, hogy az egészet dobjuk ki a kukába, mert rossz. Ez nem igaz.

Az, hogy Hosszú Katinka és Shane Tusup egy másik módszerrel lett sikeres, nagyon örömteli, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy ez mindenkire ráhúzható. Nekünk azt kell megvizsgálnunk, mi az, amit ebből átvehetünk? Mindenképpen érdemes azon elgondolkodnunk, hogy a válogatott versenyzőket évközben több versenyen indítsuk, így terheljük őket.

Széchy Tamás annak idején mindig arra figyelmeztetett, hogy a magyar úszás semmiképpen se másolja le a nagy úszónemzetek módszereit, mert az utánzás biztos kudarcra van ítélve.

De Hosszú Katinka épphogy egy, a magyartól teljesen idegen felkészülési szisztémával lett háromszoros olimpiai bajnok.

De higgyék el, a harmadik szakasz nem jöhetett volna létre, ha nincs az első kettő. A többiek – Kapás Boglárka, Cseh László, Kenderesi Tamás – vagy korábban Gyurta Dániel sikerei mutatták meg, hogy a magyar felkészülési rendszerben igenis van potenciál, ez az iskola is nevelhet olimpiai bajnokokat.

Jövőre Budapesten lesz a világbajnokság. Ez mekkora terhet pakol a magyar úszókra?

Hatalmasat. Ugyanakkor bízom a sikeres szereplésben. A korábbi évek magyarországi úszó világversenyei – még akkor is, ha ezek Európa-bajnokságok voltak – mindig átütő magyar sikerrel zárultak. Ez a legnagyobb részben a szurkolóknak köszönhető, akik félelmetes hangulatot tudnak teremteni, és ez feldobja a magyar versenyzőket.

Szakmailag semmilyen szinten nem lehet összehasonlítani egy úszó Európa-bajnokságot és egy világbajnokságot. 2006-ban, 2010-ben és 2012-ben a két budapesti és egy debreceni Eb mégis feledhetetlen pillanatokkal ajándékozott meg mindenkit. Azt is tudom, hogy az idősebb versenyzők sem fogják abbahagyni, hiszen egy hazai rendezésű vb-n úszni nagyon ritkán adatik meg az úszók életében. Mást ne mondjak, hazánkban ez lesz az első úszó-vb.

A TELJES INTERJÚT ITT OLVASHATOD EL.