19 érdekesség az újra moziba kerülő Casablancáról

2016.09.27.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Szeptember végétől újra mozivásznon látható Humphrey Bogart és Ingrid Bergman legendás közös filmje, a Casablanca – digitálisan felújítva. Mi pedig megragadtuk a lehetőséget, hogy összegyűjtsünk egy nagy adag kevéssé közismert információt minden idők egyik leghíresebb filmjéről.

Ingrid Bergman magasabb volt Humphrey Bogartnál, így a színésznek magasított cipőt kellett viselnie a közös jeleneteikben.

A filmben a fekete zongorista Samet játszó Dooley Wilson a valóságban profi dobos volt – és nem tudott zongorázni. A forgatáson egy függöny mögött játszott közben egy igazi zongorista, akinek a kézmozdulatait leutánozta.

Humphrey Bogart és Dooley Wilson Forrás: AFP

A szereplőgárdából pedig ő volt az egyetlen, aki tényleg járt Casablancában.

A filmben náci katonákat játszó német színészek jó része olyan németországi zsidó volt, aki épp a nácik elől menekült el a hazájából.

Sőt a statiszták közül is sokan a nácik elől menekültek el Európa különböző részeiből, így amikor a híres jelenetben a Marseillaise-t dalolva túléneklik a nácik nótázását Rick kocsmájában, a statiszták közül sokaknak a szemében igazi könny csillogott a meghatottságtól. Ne felejtsük el: 1942-t írtak ekkor...

Összesen 34 nemzet tagjai vettek részt a teljes egészében Amerikában forgatott film munkálataiban.

Nemcsak, hogy az egész Casablancát Amerikában forgatták, de a teljes filmet stúdióban vették fel – kivéve egyetlen repülőtéri jelenetet, és pár archív felvételt Párizs utcáiról.

A film felvételeinek a Warner Brothers 11. számú stúdióépülete adott otthont – később itt állt a Vészhelyzet számára épített kórházdíszlet is, tizenöt éven át jelentve a fő forgatási helyszínt a sorozathoz.

A stáb olyannyira nemzetközi volt (részben a világháborús menekültek miatt), hogy a filmben játszó színészek közül mindössze három született Amerikában.

A Casablancában közreműködők közül már senki nem él: az utolsó stábtag, a filmben Rick exszeretőjét, Yvonne-t játszó Madeleine Lebeau épp idén tavasszal halt meg, 92 éves korában.

Az Yvonne-t alakító Madeleine Lebeau Forrás: Youtube

A nyolcvanas években poénból több nagy hollywoodi stúdió számára is elküldték a Casablanca forgatókönyvét mint új filmtervet, az eredeti címén („Everybody Comes to Rick's”). A stúdiók bírálói közül néhányan ismerték csak fel a sztorit, a legtöbb helyen kritikával illették, mondván túl ódivatú, kevés benne a szex, sőt: hogy nem elég jó egy filmsikerhez.

A 2000-es évek közepén Madonna szeretett volna egy remake-et készíteni a filmből, természetesen magával a főszerepben – és Ashton Kutcherrel a partnereként. Az összes stúdiótól elhajtották, mondván ez a film érinthetetlen (pláne így).

Rick bárja volt az egyetlen díszlet, amit megépítettek a filmhez, minden mást korábbi filmek díszleteiből szedték össze – akkoriban a második világháború miatt spórolni is kellett, és szigorúbb építési szabályzat is volt érvényben.

A forgatáson külön, mintegy mellékesen vették fel, hogy Bogart a bár közepén állva biccent egyet. A színész ekkor nem is tudta, mi ennek a biccentésnek a funkciója. Később a filmben ez lett az a jel, amivel Rick engedélyt ad a zenekarnak a Marseillaise eljátszására.

A film forgatókönyvét jegyző Julius J. Epstein és Philip G. Epstein máig az egyetlen ikerpár, amely Oscar-díjat nyert – épp a Casablancáért.

Annak ellenére, hogy a forgatókönyv végső változatán végül sokan dolgoztak, csak épp kreditet már nem kaptak érte. Még a forgatás alatt is folyamatosan változott a forgatókönyv, a legenda szerint az sem volt sokáig eldöntött, hogy a végén Ingrid Bergman karaktere melyik férfit választja, és épp ezért annyira kiszámíthatatlan, rejtélyes Bogart és Bergman viszonya egymáshoz a filmben — hisz nem tudták a színészek, egészen pontosan mit kéne eljátszaniuk.

A Casablancát nyolc Oscar-díjra jelölték, amiből végül hármat nyert meg: a legjobb filmnek, rendezőnek és forgatókönyvnek járót.