Bezárva a moziban: a kedvenc egy helyszínen játszódó filmjeink

Hátsó ablak (1954)

Alfred Hitchcock mindig is a feszültségkeltés mesterének számított, és ha egy film egyetlen helyszínen játszódik, akkor bizony a feszültség az egyik legfontosabb eszköz, hogy ne unják el magukat a nézők. Hitchcock többször is kísérletezett a bezártságra építő dramaturgiával, emlékezetes filmek is születtek belőle (mint például A kötél vagy a Mentőcsónak), de a legnagyobb klasszikus a témában a Hátsó ablak lett: benne a lábtörése miatt mozdulatlanságra kárhoztatott főhős a szemközti ház ablakait figyeli unalmában, és tanúja lesz (talán) egy gyilkosságnak. Aminek aztán megpróbál utánajárni - miközben ki sem mozdulhat.

Tizenkét dühös ember (1957)

Sidney Lumet filmklasszikusának szereplőit a törvény zárja be egyetlen kis levegőtlen szobába a játékidő legvégéig: egy gyilkossági ügyben döntő esküdtekről van ugyanis szó + akik a kánikulában gyorsan lezavarnák az egyértelműnek tűnő ítélethozatalt, és amikor egyikük kekeckedni kezd, annál idegesebbek lesznek. Aztán kiderül, hogy a kekeckedés igazából az igazságért való kiállás, amit még ilyen körülmények között is muszáj végiggondolni.

Az öldöklő angyal (1962)

Listánk többi szereplőjével ellentétben ebben a filmben nem tudjuk meg, miért kényszerülnek egyetlen helyszínre a szereplők: egyszerűen csak képtelenek elhagyni egy bizonyos szobát a vendégségre összegyűlt nagypolgári társaság tagjai. De hát ez egy Bunuel-film, és Bunuel a filmes szürrealizmus első számú alkotója volt. Az pedig nem kevésbé szürreális, hogy mi minden történik utána a társasággal abban a bizonyos szobában...

Élve eltemetve (2010)

Hova lehet fokozni az egyetlen helyszínen játszódó filmek dramaturgiai és vizuális bravúrjait? Vélhetően a legmesszebbre ez a Ryan Reynolds-dráma ment el, amely végig egy koporsó belsejében játszódik. Főhősét élve temették el valahol a sivatagban, és csak egy telefont tud használni a kiszabaduláshoz, miközben egyre fogy a levegő, és merül az akkumulátor.

Aljas nyolcas (2015)

Quentin Tarantino mindig is vonzódott a párbeszédekre fokozottan építő, zárt helyszínre szituált jelenetekhez (lásd a Kutyaszorítóban-t, vagy a Becstelen brigantyk kocsmai epizódját) — és az Aljas nyolcasban egy egész filmet is szentelt ennek. Westernjének hőseit a hóvihar tereli össze egyetlen út menti menedékhelyen, hogy aztán fokozatosan kiderüljön: senki sem teljesen az, mint akinek mondja magát.

Cloverfield Lane 10 (2016)

Ha eljön a világvége, a legjobb dolog egy elzárt, biztonságos helyre menekülni, mondjuk egy atombunkerbe. De mi van akkor, ha egyáltalán nem biztos, hogy kint tényleg eljött a világvége? A Cloverfield Lane 10 főhősnője az autóbalesete után egy föld alatti menedéken ébred, de nem tudhatja: a tulajban a megmentőjét vagy az elrablóját lássa-e? Esetleg mindkettőt? Sci-fi köntösbe bújtatott, bravúros mozi arról, amiről a bezártságra építő filmek a leggyakrabban szólnak: az emberi természetről.

Bezárva (2016)

Ha van műfaj, amely különösen gyakran használja az egyetlen helyszín feszültségére építő filmes dramaturgiát, az a horror - hisz alapvető félelme mindenkinek a bezártság. Így tett a nemrégiben a hazai mozikban futó Vaksötét is, és így tesz most a Bezárva is, melyben ráadásul megduplázódik az alaphelyzet: a történet hősnője azért kénytelen folyton otthon lenni, mert egy baleset óta a testébe bezárt fiát ápolja. Majd odavesz maguk mellé még valakit a házba, és innen jönnek csak az igazán hajmeresztő események.