Kitálal apjáról ifjabb Klapka György

„Hétéves lehettem, amikor megtudtam, hogy valójában nem ők a szüleim (...) Kisiskolásként kellett szembesülnöm azzal, hogy nem ők az igazi szüleim, de amikor megtudtam, hogy a vér szerinti édesanyám belehalt a szülésbe, apám pedig lemondott rólam, padlót fogtam" - emlékezett vissza. „Élni sem volt kedvem. Mindenkire dühös voltam, akihez valaha is közöm volt. Az anyámra, aki itt hagyott, és meghalt, az apámra, aki lelépett. (...) Folyamatosan az anyámmal akartam találkozni. Nem fért a fejembe, hogy meghalt. Többször is kimentem a sírjához, amit mérgemben szanaszét rúgtam" - tette hozzá.

„Többször öngyilkos akartam lenni, vettem fegyvert is, hogy főbe lövöm magam, de volt egy pszichológusnő, aki az utolsó pillanatban valahogy mindig megmentett. Orosz parafenoménokat hozattak nekem, hogy visszavigyenek a múltba, mert olyan komoly pánikrohamaim voltak már, hogy összeestem az utcán. Semmi nem volt az életemben, amiért érdemes lett volna élnem" – mesélte el ifjabb Klapka György a magazinnak és hozzátette, felnőtt korában apjával végül újra összehozta a sors, közös üzletbe kezdtek.

„Mindenből kiforgatott, próbált ellehetetleníteni, a két és fél milliárdos vállalkozásból pedig tízmilliót, ha láttam. Az aranyüzletbe is beszálltam, ott is átvert, aztán rájöttem, hogy neki se isten, se ember nem számít, ha pénzről van szó. Szemrebbenés nélkül bárkin képes átgázolni, a saját fián is" – jellemezte apját ifjabb Klapka György, akit ennek ellenére megérintette az Aranyember halála: „Nekem kellett kicipelnem a hullaszállító autóba a holttestét. Ugyanis a ház szűkös folyosói és lépcsői miatt nem tudtak felmenni a tepsivel a hullaszállítók, így lepedőbe csavarva kellett levinnem és betennem az autóba a halott apámat" – mondta az 53 éves férfi.