A felfedezésről a PTE TTK Földrajzi és Földtudományi Intézete oktató-kutatójának, Bujtor Lászlónak és szerzőtársának, Vörös Attila Széchenyi-díjas tudósnak jelent meg publikációja Európa vezető őslénytani szaklapjában.
Bujtor László az MTI érdeklődésére közölte, hogy a mintákat a zengővárkonyi Dezső Rezső-völgy mészkőrétegeiből gyűjtötték. A tudós szerint a felfedezés jelentősége, hogy a leírt új fajok is alátámasztják azt a korábbi kutatásai alapján feltárt tényt, hogy
a mintegy 130 millió éves lelőhely különleges, világviszonylatban is figyelemreméltó őskörnyezet lehetett.
Hozzátette: a kutatásban szereplő valamennyi brachiopoda faj példányai az átlagnál 30-70 százalékkal nagyobbak. Mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének.
A brachiopodák ma is élő külső, meszes vázzal rendelkező, kagylókra emlékeztető, de azokkal rokonságban nem álló,
néhány centiméteres nagyságú tengeri élőlények, melyek a földtörténet ókorában akkora jelentőséggel bírtak, mint ma a kagylók.
A ma ismert kagylók a földtörténeti középkor kréta időszakától kezdve kiszorították a brachiopodákat eredeti élőhelyükről.
kutatásuk segít megérteni földtani múltunkat, tisztázni szerepüket a múlt élő rendszereiben,
a részeredmény egy hosszú, több évtizede zajló kutatás eddigi csúcspontja.
Hozzátette, hogy újabb publikációk készülnek az általa gyűjtött anyag alapján, s azok ugyancsak rangos nemzetközi folyóiratokban kapnak nyilvánosságot hamarosan. Egy ilyen cikk megjelenésétől azt várják, hogy a szélesebb közönség is megismeri ezt a tudományos különlegességet és kutatásaik további finanszírozását vállalja egy szponzor.