121 éve született Szabó Lőrinc, aki öngyilkosságba kergette múzsáját

Mint általában minden költő, Szabó Lőrinc is leginkább szerelmi drámáiból, heves érzelmeiből merített ihletet. Ezekből pedig volt bőven, még mai szemmel is rendhagyó a költő egykori életvitele, szerelmi élete.

Már egész korán bordélyházakban mulatta az idejét, míg nem 19 éves korában bele nem szeretett Taller Ilonába, akit két hónap múlva el is jegyzett. Kedvese azonban pártfogójának, Babits Mihálynak is megtetszett, Szabó Lőrinc pedig nagylelkű volt, odaajándékozta szerelmét akkori barátjának. A költő nem búslakodott sokáig, a pár esküvőjén megismerte Mikes Klárát, akit gyorsan feleségül is vett. Szabó Lőrincnek sosem volt erőssége a hűség, a dráma azonban akkor kezdődött, amikor szerelmes lett felesége barátnőjébe, Vékesné Korzáti Erzsébetbe. Ő lett a költő legnagyobb múzsája, ő ihlette Szabó Lőrinc legmegindítóbb szerelmes verseit.

Vékesné Korzáti Erzsébet nagy szegénységben nőtt fel, így amint tehette, feleségül ment egy akkor még jómódú kereskedőhöz. Közben mély barátságot ápolt Mikes Klárával, aki tanítgatta a fiatal lányt, elvitte magával kirándulásokra, utazásokra és még az operába is. Egy csillebérci kirándulás alkalmával találkozott Erzsébet Szabó Lőrinccel és kezdődött meg egy 25 éves szenvedélyes szerelem története. Eleinte titokban találkozgattak, bár Erzsébetnek végig lelkiismeret furdalása volt pártfogója, Klára miatt, akitől annyi jó dolgot kapott. Közben férje tönkrement anyagilag, így a fiatal nő ismét szegénységben élt családjával, közben pedig sokat betegeskedett. Végül a pihenés és a gyógyulás reményében Hollandiába utazott, miközben szenvedélyes leveleket váltott Szabó Lőrinccel. Ekkor született meg a Szeretlek című vers, melyben leleplezte a költő az érzéseit:

„Minden percedet csókolom
nem múlik ízed ajkamon
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek."

Mikes Klára már régóta gyanította, hogy férjének szeretője van, de ez a vers már teljesen világossá tette számára. Szabó Lőrinc bevallotta Klárának bűneit és abban bízott, hátha belemegy az asszony abba, hogy hármasban éljék le az életüket – így egyik nőről sem kellett volna lemondania. Klára már-már beleegyezett, amikor kiderült a számára, ki a harmadik fél és akkor megfenyegette a költőt, hogy öngyilkos lesz, ha nem fejezi be a viszonyt. A két szerelmes ekkor közös megegyezéssel szakított egymással, de érzéseik sosem halványodtak el.

„Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életemet
úgy édesíti, édes nevedet..."

Három év csend után folytatódtak a titkolt együttlétek a Bakonyban, Pesten, Hévízen, Igalon és a Balaton-partján. Szenvedély és árulás kísérte őket útjukon, mígnem Erzsébet nem bírta tovább, luminált vett be, majd kinyitotta a gázcsapot és véget vetett életének. 47 éves volt. Szabó Lőrinc 120 fájdalmasan szép szonettel búcsúzott a halott kedvestől. A „Huszonhatodik év" Erzsébetet az irodalom oly múzsáinak sorába léptette, amilyen Beatrice vagy Gyarmati Fanni voltak.

"...óh, be más volnék, ha lehetne még,
hozzád, be más, te, legönzetlenebb:
rettegve siratok és szeretek,
mióta nem vagy, minden életet."

Ekkor már Szabó Lőrinc sem titkolta érzéseit, összeroppant a szeretett kedves hiánya miatt. Felesége nem ilyen győzelemre vágyott, végig férje mellette maradt, aki egyre többet betegeskedett, sőt, még az egykori vetélytárs sírját is gondozta.

Szabó Lőrinc sosem érhette el azt a teljesességet, amire mindig is vágyott. Bár rengeteg szerelmi kalandja volt, verseit a lélek szüntelen kielégületlensége jellemzi. Egy őszinte pillanatában ezt írta magáról: