Pesti mesék: valóban feneketlen a Feneketlen-tó? – És ha nem, miért épp ez a neve?

Tisztázzuk először az alapvető kérdéseket! Természetesen nem feneketlen a Feneketlen-tó medre, és noha városi mesterséges tóhoz képest egészen szép mélységre is lemerülhetnénk benne, de összességében azért nem túl mély: átlagosan 4-5 méteres a víz. De akkor miért épp feneketlen a neve? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához végig kell tekintenünk a tó történetét és a korábbi elnevezéseit is, hiszen még a 20. század első felében is bőven emlegették más neveken is.

Ha a mai Feneketlen-tó területén jártunk volna a történelem évszázadai során, akkor egészen a 18. század közepéig lakatlan mocsarat találtunk volna ott, amit a közelben kanyargó, még szabályozatlan Duna fokozatosan feltöltött a hordalékként szállított agyaggal. Épp ezért tűnt jó ötletnek itt téglagyárat létesíteni, amely a 18. század második felétől körülbelül a mai Kosztolányi Dezső tér helyén állt, természetesen egyedüli épületként a környéken. A téglákhoz az agyagot pedig egész egyszerűen a gyár udvarán álló gödörből nyerték ki, amely így az évtizedek alatt egyre mélyebb lett. Olyannyira, hogy 1877-ben a munkásoknak már sikerült a szerszámaikkal egy mélyben futó vízfolyást, úgynevezett geodéziai zacskót is elérniük, amelyből kitört a talajvíz és elárasztotta a gödröt, így lényegében létrehozva a tavat. Innen ered a Feneketlen-tó gyakran emlegetett legendája is, mely szerint az említett vízkitörés elől a munkások sem tudtak elmenekülni (sőt a merészebb fantáziájú verziókban magát a gyárat is elnyelte a mélység), és máig ott fekszenek munkagépeikkel együtt a víz alatt. A tó már említett szerény mélysége miatt belátható, hogy ez miért teljesen elképzelhetetlen.

A téglagyárat végül 1889-ben zárták be végleg, és az 1910-es évekig ismét elnéptelenedett a környék. Ekkor a ciszterci rend kezdett itt fejlesztésekbe, és a tó partján hamarosan megépült a máig is álló templomuk és gimnáziumuk. Az építkezésekhez a Gellért-hegy oldalát is meg kellett bontani, és az így kiásott földdel a tavat is formálták. Feltöltötték például a Fadrusz utca felőli oldalát, ahol aztán sportpályák létesültek, és a tó így már a korábban elért Villányi úttól is hátrébb szorult. Szintén ekkoriból származik a Feneketlen-tó nevének egyetlen jelenleg fellelhető eredettörténete. Eszerint a ciszterci épületeken dolgozó munkások a földet a tóba is beleszórták, a föld viszont nem merült el, hanem a vízfelszínen lebegett, és ebből jutottak arra a következtetésre, hogy akkor a tónak biztos nincs is feneke (hogy ebből a jelenségből miért épp erre sikerült következtetni, az nem teljesen világos).

Azonban a Feneketlen-tó elnevezés még jó ideig nem vált hivatalossá, és más neveken is szerepelt a tó. Nevezték Téglaházi, Átlós úti és Villányi úti tónak is, emlegették Háromházi-tóként is (amikor még csak három ház állt a környéken), de a két világháború között HorthyMiklós úti tó is volt a neve. Akkoriban még messze nem azt a kellemes közparkot találták itt az erre sétálók, amit most, hanem elhanyagolt, kivilágítatlan, rossz hírű környéket. A sás és nád benőtte tó vizét; jellemző módon akkoriban főként locsolásra és a szennyvíz elvezetésére használták.

Az ötvenes években alakult át aztán parkká, nagy mértékben társadalmi munkában, önkéntesek ezreinek bevonásával. Ekkor kerültek ide a máig látható szobrok és a parkszínpad is. A tó életében aztán a nyolcvanas években következett be jelentősebb változás, amikor a vízminőség fokozatos romlása és az élővilág kipusztulása miatt vízforgató berendezést és szökőkutat helyezett el itt a helyi horgászegyesület - így helyreállt a fauna. A horgászok azonban napjainkban már nem használhatják a tavat: 2010 óta tilos a pecázás a ma közkedvelt pihenőhelyként szolgáló, futópályával is ellátott, festői fekvésű Feneketlen-tó partján.