Pesti mesék: sokáig a pesti határ egy néptelen szeglete volt ez a városrész, később azonban fontos dolgok történtek itt

Zugló neve sajnos nem egy titokban tevékenykedő paripáról kapta a nevét, bármennyire is mókás volna ez a megfejtés. Lóhoz nincs is köze a névnek, a zugokhoz viszont annál inkább, bármelyik eredetvariációt is tekintjük érvényesnek. Merthogy kettő van belőle: a Földrajzi nevek etimológiai szótárában is megjelent, tudományosan inkább alátámasztott verzió szerint a 'szuglyó', 'szugoly' régi szavainkból alakult ki, amik 'sarok, szöglet, zug' jelentést hordoztak, és ily módon a városon kívüli tágas pesti határ egyik szegletét jelölték. A másik verzió szerint a 'szugló' német eredetű szóra vezeti vissza a nevet, ami mocsárlyukat jelent, vagyis ez is egyfajta zugot a mai értelemben. A 'szugló' szó pedig nem véletlenül lehet ismerős: a kerületben ma is található egy Szugló utca, ami ezt a névváltozatot őrizte meg – az a bizonyos szó eleji 'sz' pedig valószínűleg csak a 19. században zöngésült 'z'-re, addig inkább a Szugló verzió volt érvényben az egész városrészre nézvést is.

Zugló területe a magyar történelem évszázadai során nagyon későn népesedett csak be, sokáig erdős-mocsaras vidék feküdt itt, akkoriban még messze Pest városának határán és falain kívül. A lakatlansága viszont nem jelentette azt, hogy ne történtek volna itt fontos események. Itt található ugyanis Rákos mezeje, ami nem véletlenül lehet ismerős a történelemkönyvekből: a középkorban itt tartották az (akkoriban még teljesen más formában megrendezett) országgyűléseket. Így sokáig a Rákos-mezőn tartott országgyűlésekre érkező tömegek szálláshelyéül szolgált, aminek révén a vadállomány megritkult és a növényzetet is letiporták, és a környék a Duna áradásaival együtt fokozatosan elmocsarasodott. Mátyás király idejében változott a helyzet, aki vadasparkot létesített, és rendszeresen ide járt pihenni, vadászattal és agarászattal kikapcsolódni, de a 17. században ismét kopárrá vált a környék a városi építkezésekhez kapcsolódó fakitermelés miatt.

József nádor 1842-ban emeltetett a mai Zugló ekkoriban még lakatlan területén kápolnát is elhunyt lánya, Hermina emlékére. A zuglói Herminamező városrész őrzi ennek emlékét. Néhány éven belül már nyaraló- és gyógyszállók követték a kápolnát, majd fokozatosan villák is kezdtek épülni a környéken: a 19. század végén a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódóan kialakították a Városliget parkját is a kisföldalattival, ami végképp bevonta a város szerkezetébe Zuglót.

A 20. század elején az iparosodás, üzemek, gyárak épülése jellemezte a környéket, és kialakult a máig is meglévő sugaras útszerkezet. Ekkoriban népesült be a mai Nagyzugló, Kiszugló és Törökőr városrészek területe is, viszont a közművesítés még lassan haladt, így jó ideig még hosszú utakat kellett megtenniük az itt lakóknak az ivóvízért. A mai 14. kerület 1873-tól 1930-ig az akkori Terézvároshoz tartozott, és két részből állt: Kis-Szuglóból és Nagy-Szuglóból. Az 1930-as új városrendezés alakította ki az új, önálló kerületet, immár Zugló néven. A környék kertvárosias, zöld jellege pedig egészen máig fennmaradt, noha az utóbbi évek heves építkezési hullámai már veszélyeztetni kezdik ezt a jellegzetes zuglói városképet.

A Pesti mesék cikksorozat korábbi részei:

• Pesti mesék: valóban feneketlen a Feneketlen-tó? – És ha nem, miért épp ez a neve?
• Pesti mesék: miért épp Dohány lett a híres fővárosi utca neve?
• Pesti mesék: évszázadokig mocsár állt ennek a városrésznek a helyén