Pesti mesék: ingoványos területre épült ez a közkedvelt budai villanegyed

Pasarét egy olyan területen fekszik, ami a földrajzi adottságai miatt nem épült be egészen sokáig. A jelenleg a II. kerülethez tartozó budai városrész ugyanis egy völgyben terül el, amin az Ördög-árok fut végig. Ez a ma már csak időszakosan vízhozamos, és nagyrészt befedve, a föld alatt futó patak egykor sokkal kiterjedtebb volt, és ingoványossá tette az egész völgyet. Emiatt aztán hiába éltek errefelé emberek már a római korban és a honfoglalás idején is, inkább a környező dombokat népesítették be.

A környék így jobbára legelőként, kaszálóként és persze patakpartként létezett évszázadokon keresztül. Jogilag Felhévíz településhez tartozott, ami a Duna partján, a mai Margit híd budai hídfőjétől északra terült el. A korabeli dokumentumok alapján azt tudjuk, hogy a 13. század végén például a szőlőműveléssel és gabonatermesztéssel foglalkozó Kunc ispán bérelte a felhévízi egyháztól, a török hódoltság idején pedig a budai pasák kaszálójaként szolgált, ez lehet a nevének az egyik lehetséges forrása.

Más források onnan eredeztetik a Pasarét nevet, hogy az Ördög-árok melletti ingoványos területet németül 'ried'-ként, szerbül 'pasaci'-ként emlegették, és a kettő összevonásából keletkezett. Az bizonyos, hogy a környékre a 18. századtól nagy számban beköltöző, főleg gazdálkodással, szőlőtermesztéssel foglalkozó sváb telepesek révén a legtöbb, budai hegyekben lévő terület neve ekkortájt németül volt forgalomban. Ez ellen próbáltak meg tenni a reformkori anyanyelvi hevület nevében Döbrentey Gábor és a barátai, amikor az 1847-es ún. dűlőkeresztelőjük eredményeképpen magyar nevet kapott 56 budai terület, mely nevekből sok azóta is tovább él a budai városrészek neveiben. Pasarét ekkor kapta meg tehát a mai nevét, amit pedig Döbrenteyék lecseréltek, az a Sauwiesen ('disznórét') és Schmalzberg ('zsírdomb') nevek voltak – melyek a városrész mai területének nem egészét, hanem egy-egy darabját jelölték.

Az Ördög-árok szabályozásával, majd részbeni befedésével a 19. században elkezdődött a környék beépítése. Először ipari létesítmények települtek ide, mint a Drasche Henrik féle téglagyár. Majd Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülésével, azaz Budapest megszületésével egyre inkább benépesültek lakóházakkal is az addig külterületnek számító budai részek, így Pasarét is. 1869-ben kiépült errefelé a lóvasút, majd 1903-ban a villamosvonal is. A városrész teljes kiépülése és betelepülése pedig a két világháború közötti időszakban ment végbe.

Pasarét persze sosem számított sűrűn lakott környéknek, hiszen eleinte errefelé sokkal jellemzőbbek voltak a kertes nyaralók, később pedig a villák. Ez az arculata nagyrészt máig megmaradt, mivel a nagy történelmi pusztítások szerencsére jórészt megkímélték az épületeit, a szocializmus évtizedei alatt pedig inkább csak új középületeket húztak fel. Emiatt aztán mindig is kedvelt környéknek számított a korabeli elit számára, rengeteg híres művész és közéleti személyiség lakott itt. Így Pasarét büszkeségének számít többek között Bartók Béla, Jávor Pál, Weöres Sándor, Örkény István, Szabó Lőrinc, Fábri Zoltán, Nagy Imre, Németh László, Szabó Magda és Szerb Antal is.