Könyvajánló: Ne vedd el tőlem az eget! - Az Indonéziába költözött Lázár Zsófi új kötettel jelentkezett

Szabó Beáta

2023.12.21.

Lázár Zsófi egy időre eltűnt a szemünk elől. Barátai, ismerősei, ha nem is percről percre, pontról pontra, de tudták, mi történt vele. Most meg kell néznem, hány ezer kilométerre is van tőlünk a sziget, ahova költözött. Egy átszállással átlagosan 20 órányira. Éppen csak a világ vége előtt egy megállóval. Ahol szerencsére egy dolgot nem adott fel. Az írást, amire született.

Nem tudom, nem kérdeztem tőle, eljátszott-e valaha is azzal a gondolattal, hogy egy egészen más világba, más kultúrába költözzön. Az is lehet, hogy megfordult a fejében, amikor éppen gyerekszínész akart lenni, de édesanyja másképp határozott. Vagy abban a társbérletben törte ezen a fejét, ahol közös volt a fürdőszoba és a konyha másokkal, tételesen a Pap Karcsi bácsival és a Wiesel Kati nénivel, akiktől csak egy szárnyas ajtó választotta el őket. Az is lehet, hogy a kishúgával, a nála négy évvel fiatalabb, kékszemű kishúgával, aki két emberöltő elteltével is az édes, kék szemű kislány maradt a nővérének, szóval, hogy vele álmodoztak arról, hogy majd egyszer. Hogy majd felnőttként egyszer hagyva csapot, papot - útra kelnek egy olyan világba, amely bármennyire is ismerős, mégis a teljesen ismeretlent tartogatja számukra.

Ha végül beszélgettek is erről,

Zsófi egyedül kelt útra, jó ötven évvel később. Úgy, ahogy egy sorral feljebb írtam. Mindent felszámolva Budapesten és Magyarországon, magára hagyva a kisvendéglőket, az erőlevest csészében tojással, meg a hentestokányt és a szódavizet. És minden mást, ami ide kötötte. Hogy menekülés lett volna Indonéziába, meg nem mondanám, arra gondolok, egy kicsit talán igen, de Zsófi férjhez ment. Egy indonéz rock gitároshoz. Hozzá, az ő életébe, szíve-lelkébe költözött be.

Nevetnek rajtam (az ottaniak, a szerk). Többnyire nem bánom, de néha azért fárasztó. Megkérem ilyenkor a férjemet, kérlek hozzz te narancsdzsúszt, vagy két szál zöldséget, ezt-azt. Ekkor kioktat, hogy a gyerekei meg a néhai felesége sem ugráltatták őt, nem az én szolgám, hanem a férjem, egyedül csak a szülei parancsolgathattak neki, senki más.

De hogy mennyire nem lehetett egyszerű - az én életemből, és sok más hasonló korú nő életéből szemlélve - a váltás, az sok mindenből kiderül. Legesleginkább abból az összefüggő füzért alkotó novelláskötetből, ami nemrégiben jelent meg a Gingko Kiadó gondozásában Ne vedd el tőlem az eget címmel.

Mert Zsófi az írást nem adta fel

Nem adta fel, nem tehetett mást, mert ő is jól tudja, hogy vannak hivatások ls hívások, amelytől nem szabadul az ember. Persze ideig-óriág távol tarthatja magát tőle, de naivitás hinni, hogy lehet élni nélküle. Annak nem, aki szavakra született. Akinek az írás gyönyörű megrészegülés, állandó szédülés, mankó és kapaszkodó, szembenézés, kín és veríték, állandó élve boncolás, és az örök kérdés, vajon elég tehetséges vagyok-e. Vajon elég vagyok-e...

Azt hiszem, Lázár Zsófi számára ez a novelláskötet most sokkal többről szól(t), mint 190 oldalnyi keményfedeles könyvbe öntött gondolatokról, emlékekről. Benne az író kiterített életével, gyerekkorával, szüleivel, testvérével és a jelennel, férjével és annak felnőtt lányaival. Ez a kötet a bizonyosság azt illetően, hogy legyenek bármilyen súlyos terheink, azok azért vannak, hogy cipeljük, majd idővel letegyük őket. Pont úgy, ahogy most Zsófi tette. Mert egyszer minden mondat végére pont kerül, megynyugszik a háborgó lélek, és elfogadja a dolgok rendjét. A mindennapokat bennük megannyi emlékkel, nosztalgiával, fájdalommal, boldogsággal.

Szoros közösséget alkotunk; a barátaink, a szomszédaink, pontosabban a férjem földijei, nyugat-jávai szudanézek, akik itt dolgoznak Bali szigetén. Szóval velük szinte szimbiózisban élünk. Egy kupacban lakunk, hozzuk-visszük egymásnak a főztünket, itt nem lehetsz egyedül, illetve egyedül lehetsz, de magányos soha. Tudták, hogy elutazunk Jávára.... a szomszédasszonyomnak kulcsa is van hozzánk, átjön szellőztetni nap mint nap... Surya mindennap telefonál: hol tartotok, milyen az út, elintéztétek már Zsófi tartózkodási engedélyét? Csevegünk, mutogatjuk egymásnak, mit reggeliztünk...Nem vagyunk egyedül ezen a hosszú úton sem.

És hát igen, talán ez a legfőbb üzenet: indulj bármilyen messze is, nem vagy, nem leszel egyedül. Az új családon, az új barátokon, és a nem múló szenvedélyen át, ami Budapesthez köti az embert, mindig lesz egy igazi kapaszkodó.

Lázár Zsófia számára ez a kapaszkodó az írás. Számunkra pedig a Ne vedd el tőlem az eget novelláskötet olvasása.

Lázár Zsófia: Ne vedd el tőlem az eget
Gingko Kiadó, 2023.