2025.02.25.
Az univerzum tele van rejtélyekkel. Egy nemrégiben készült tanulmány olyan repedésekre talált bizonyítékot, amelyeket korábban csak elméletben feltételeztek.
Csak a tisztánlátás kedvéért, természetesen nem olyan hatalmas repedésekről beszélünk, amelyek egy alternatív univerzumba vagy többdimenziós területre vezetnek. A Dr. Strange-féle elhajlások csak a mozikban léteznek, legalábbis eddigi ismereteink szerint.
Forrás: Shutterstock/Illusztráció
Mik ezek a repedések az univerzumban?
A világegyetemben lévő repedések a kozmikus húrokra utalnak, amelyek feltételezett topológiai hibák, amelyek az elméletek szerint az ősrobbanás utáni közvetlen káosz során keletkeztek. Az elmélet, miszerint ezek a repedések/kozmikus húrok léteznek, nem éppen új, először 1970-ben kerültek a tudományos közösség elé.
A legnagyobb probléma az, hogy ezeket még meg kell figyelni. Az Indiai Asztrofizikai Intézet 2023-as tanulmánya számos lehetséges kozmikus húrjelöltet ír le az űr egy területén. Ez az űrdarab a CSc-1 nevet viseli.
Ha valóban léteznek kozmikus húrok, akkor azok rendkívül sűrűek lennének, és a potenciálisan észlelhető gravitációs hullámok lehetséges forrását jelentenék. A tanulmány a legfényesebb objektumokra összpontosított, egy galaktikus párra, amelyet kreatívan SDSSJ110429.61 + 233150.3-nak neveztek el. A tanulmány szerint ez a pár valójában csak egy galaxis, de a gravitációs lencsézés miatt kettőnek tűnik.
Mi az a gravitációs lencsézés?
Gravitációs lencsézésnek nevezik, amikor a gravitációs mezők torzítják a fényt az űrben lévő objektumok körül — ezt a Föld és az űr más megfigyelt részei közötti masszív galaxishalmazok okozhatják.
„A két komponens spektruma közötti jelentős korreláció a pár lehetséges GL (gravitációs lencse) természetére utal. A CSc-1 mező megfigyelési adatainak szimulációi azt mutatják, hogy a párok nagy része a CS (kozmikus húr) komplex geometriájával magyarázható. Az SDSSJ110429 galaxispár szimulációi azt mutatták, hogy a pár komponensei közötti megfigyelt szög azzal magyarázható, hogy ha a CS erősen ferde, esetleg a képsíkban meghajlik. Az egyik képen az éles izofotális él jelét is kimutattuk, ami a CMB és a spektrális adatokkal együtt erősen utal a [kozmikus húr] észlelésének lehetőségére” — írja a tanulmány.
A tudóscsapat további kutatásokat végez az elmélet megerősítése és megértése érdekében.
