Miért nézzük ugyanazokat a sorozatokat újra és újra? – A szakértő elárulja

Egy új film megnézése vagy egy új sorozat elkezdése szórakoztató és izgalmas lehet. Egy másik világba csöppenünk, új szereplőkkel, történetekkel és ötletekkel. Új helyszíneket látunk, ismeretlen perspektívákat fedezünk fel, és közvetett módon megtapasztaljuk mások életét. Mégis sokan szeretjük ugyanazokat az ismerős sorozatokat és egyes epizódokat újra és újra megnézni. Miért töltünk annyi időt olyan történetekkel, amelyeket már ismerünk? 

A sorozatok újranézése – Érzelmi szükségleteink kielégítése

Amikor ismerős sorozatokat és filmeket nézünk újra, pontosan azokat a történeteket és érzelmeket kapjuk vissza, amiket várunk. Tudjuk, hogyan végződnek az epizódok, és — ami még fontosabb — mit fogunk érezni, amikor véget érnek. Ez az egyik oka annak, hogy nagyobb valószínűséggel választunk vígjátékokat ismételt megnézésre a drámák vagy tragédiák helyett.

Valami régi, valami új

Nyilvánvaló állandóságot tapasztalunk — valami újjal kiegészítve —, a figyelem szelektivitása és az emlékezet korlátozottsága miatt. Miután megismerkedünk a cselekményszállal és a kulcsjelenetekkel, képesek leszünk felismerni és értékelni a személyes interakciók részleteit és finomságait, amelyeket korábban figyelmen kívül hagytunk. Ily módon az ismételt megtekintés két szórakozási vágyunkat elégíti ki: az ismerősséget és a valami újat.

A puszta expozíció hatása

Sokszor jobban kedvelünk valamit azért, mert ki voltunk téve annak – ezt az eredményt puszta expozíciós hatásnak nevezzük. Újra és újra meghallgatjuk a kedvenc dalainkat, és minden ismétléssel még jobban élvezzük őket. A művészet és az építészet is ugyanezt a hatást generálja. A francia impresszionizmust eleinte erősen helytelenítették, majd megszerették. Az Eiffel-tornyot hatalmas kritizálás övezte, amikor először épült, de miután kiállta az idő próbáját, tisztelni kezdték. Ugyanannak a sorozatnak, filmnek az ismételt megtekintésével jobban szeretjük az alkotást, és egyre jobban kötődünk minden ismétléshez. Az olyan mozgóképeknél, amelyeket élvezünk, az „ismétlés a tudás anyja” funkció lép érvénybe.

A legkisebb erőfeszítés elve

Ha ismerünk egy történetet, akkor egész nyugodtan hagyhatjuk, hogy az elménk ellazuljon, miközben továbbra is szórakozunk. Ez nem lustaság, hanem egy alapvető evolúciós tény, hogy az élőlények (beleértve az embereket is) úgy takarítanak meg energiát, hogy a lehető legkevesebb erőfeszítést igénylő cselekvési módot választják. Ezt az elvet jól szemléltetik az egyetemi kampuszokon az épületekhez vezető fűben kitaposott ösvények. Egy ismerős műsor nézése kevesebb kognitív erőfeszítést igényel, mint egy ismeretlen, és néha pontosan ezt igényeljük.

Terápiás nosztalgia

Megnézünk régi filmeket újra, mert lehetővé teszik számunkra, hogy felidézzünk egy olyan időszakot, amelyre szeretettel emlékszünk vissza. Ugyanezt az élményt éljük át, amikor olyan rádióállomásokat hallgatunk az autóban, amelyek egy adott évtized dalait játsszák. 

 Teljesen belemerülünk a filmbe, miközben felidézzük a filmhez kapcsolódó életünket is.