Innen ismerheted fel, hogy valakit kiközösítettek gyerekként

A gyerekkori kiközösítés mély, hosszú távú hatást gyakorolhat a személyiségre, különösen annak a három viselkedésmintának a megjelenésében, amelyek felnőttkorban is felismerhetőek. Ezek a minták segíthetnek felismerni, ha valaki az önbizalom, társas interakció vagy az érzelmek terén nehézségekkel küzd, mert gyerekként rendszeresen kívülállónak érezte magát.

Kiközösítés gyerekként? Innen tudhatod, hogy kívülálló volt

1. Önismereti akadályok és vágyak elnyomása

Gyerekként gyakori, hogy ha valakit kizárnak, önként háttérbe szorítja saját vágyait, legyen szó célokról, álmokról, önmagával kapcsolatos döntésekről. Felnőttként is előfordulhat, hogy ez a minta visszaköszön: nehézség a saját akarat világos megfogalmazásában, bizonytalanság abban, hogy mit szeretnénk valójában, vagy hogy mi lenne nekünk a jó. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy mindig másokat helyez előtérbe, alárendeli magát, vagy hosszas döntési bizonytalanság jellemzi, mert úgy érzi, a saját igényei nem számítanak.

2. Kapcsolati szorongások és társas visszahúzódás

Ha valakit gyermekkorában sokszor hagytak ki a programokból, az felnőttként is megjelenhet a helyzetekben: új baráti vagy szakmai kapcsolatok kialakítása szorongással járhat, a társaságban való részvétel elkerülése tipikus. Gyakori a visszahúzódás, izoláció, passzív jelenlét mások csapataiban.

3. Ingerlékenység vagy érzelmi tompaság

A múltbéli kizárás megzavarhatja az érzelmekhez való viszonyulást: a felnőtté válás során sokan vagy túlreagálhatnak apró ingerekre (sírás, düh, indulat), vagy épp ellenkezőleg, mintha érzések nélkül működnének, érzelemmentesség, apátia jellemzi őket. Ez a szabálytalan érzelmi kezelhetőség azt mutatja, hogy a gyerekkori tapasztalatok hatása erős, és befolyásolja a belső egyensúlyt, az empátiát és akár a másokkal való beszélgetések gördülékenységét is.

E három magatartásmintának, az önfeladás, társas szorongás, érzelmi zavar együttes megjelenése felnőttkorban fontos jel lehet: nem pusztán jellemhibákról van szó, hanem arról, hogy a gyerekkori kizárás pszichológiai lenyomatai hogyan alakítják jövőbeli gondolkodásunkat, konfliktuskezelésünket, önmagunk és mások iránti bizalmunkat.