A svéd orvosnő, Anna Bågenholm 1999 tavaszán síelés közben súlyos balesetet szenvedett. A 29 éves rezidens két barátjával indult síelni a norvégiai Narvik környéki hegyekbe. A jól ismerte az útvonalat a havas lejtők között, a sport nem volt idegen számára, ám május 20-án egyetlen hiba elég volt ahhoz, hogy a kirándulás rémálommá váljon.

Forrás: Photodisc
Anna Bågenholm története: a nő, aki túlélte a túlélhetetlent
Anna Bågenholm egy meredekebb szakaszhoz érve elvesztette az uralmát a lécei felett, és egy befagyott patak jegére csúszott. Az hirtelen beszakadt alatta, és Anna fejjel előre a dermesztő vízbe zuhant. A sodrás a jég alá húzta, és csapdába ejtette, csak a lába és a sílécei maradtak a felszínen. Két társa (akik mindketten orvosok voltak) kétségbeesetten próbálta kiszabadítani, puszta kézzel, síbotokkal, lapáttal törték a jeget, de tehetetlenek voltak. Hét perccel a baleset után értesítették a mentőket. A segítség úton volt, de a hegyek között, a hóban, minden perc óráknak tűnt.
Az orvosnő klinikailag halott volt: testhője kevesebb, mint 14 Celsius-fokra hűlt
Anna minden erejével a hideg és a hipotermia ellen küzdött. A víz alatti rémálomban azonban szerencséje volt, talált egy apró, levegővel teli üreget a jég alatt, ahol egy ideig oxigénhez juthatott. A testhője rohamosan csökkent, körülbelül negyven perc elteltével a keringése leállt, és elvesztette az eszméletét.
Amikor a mentők végül 80 perccel később kiemelték a vízből, Anna már élettelennek tűnt. A pupillái kitágultak, nem volt pulzusa, nem lélegzett.
A testhőmérséklete mindössze 13,7 Celsius-fok volt. Ez az érték normál körülmények között összeegyeztethetetlen az élettel. A nőt a hegyekbe érkező mentőhelikopter a Tromsøi Egyetemi Kórházba szállította. Útközben többször próbálták újraéleszteni, sikertelenül: a defibrillátor semmit sem mutatott, nem vert a szíve, az orvosok mégsem mondták ki a végső szót. A kórházban több mint száz orvos és ápoló dolgozott váltásokban, hogy megmentsék. Szív–tüdő gépre kapcsolták, és a vérét a testen kívül kezdték fokozatosan felmelegíteni.
- A mentő 21:10-kor ért be.
- 21:40-kor már gépre tették.
- 22:15-kor az EKG-n megjelent az első halvány szívverés.
- hajnali 0:49-re a testhőmérséklete visszatért 36,4 fokra.
- 2:20-kor pedig a tüdeje újra önállóan működni kezdett.
Az orvosoknak kilenc órába telt, mire az élet jelei stabilizálódtak.
Anna esete átírta az élet és a halál fogalmát
A csodával határos eset nemcsak a kórház történetébe, hanem az orvostudományéba is bevonult. „Nem szabad halottnak nyilvánítani az embert, amíg túl hideg“ – tartja a skandináv közmondás azóta. Ez a mondat azóta bejárta a világot, és nem csupán bölcsesség, hanem egy életmentő orvosi elv is.
A skandináv orvosok 1999 óta soha nem mondják ki a végső szót addig, amíg a testet újra nem sikerül testmelegre hozni.
A kihűlt szervezet ugyanis különös módon védekezik: a lelassult keringés és anyagcsere mintha egyfajta természetes hibernálást idézne elő, amely ha időben és megfelelően kezelik, képes megóvni az agyat a végzetes károsodástól.
Anna Bågenholm visszatért az életbe, hogy életeket mentsen
Az orvosnő még 35 napot töltött lélegeztetőgépen. Amikor visszanyerte az eszméletét, nyaktól lefelé bénult volt. Később elmondta, nagyon dühös volt a barátaira, amiért életben tartották, mert nem akarta így leélni az életét. Aztán a bénulás fokozatosan enyhült, és néhány hónap alatt teljesen felépült. A nyár végén már újra dolgozott, maradandó agykárosodás nélkül, csupán a végtagjaiban maradt enyhe idegkárosodás.
Orvosi szempontból Anna esete felfoghatatlan
A szakértők szerint azért térhetett vissza az orvosnő a halál torkából, mert a szervezete rendkívül gyorsan hűlt le, így az agysejtjei az oxigénhiány ellenére sem károsodtak. „Hideg volt, mozdulatlan, a pupillái kitágultak, és minden orvosi jel arra utalt, hogy meghalt. De mi tudtuk, hogy amíg a test ennyire fagyos, addig még van remény” –nyilatkozta Dr. Mads Gilbert, a kórház sürgősségi osztályának vezetője.
Anna jelenleg is radiológusként dolgozik azon a kórházban, ahol megmentették. Hihetetlen története bejárta a világot, és minden alkalommal, amikor egy orvos bizonytalanul megérinti egy kihűlt ember csuklóját, talán eszébe jut a történet, ami örökre megváltoztatta a halálról alkotott képünket. Mi ez, ha nem orvosi csoda?


