„Már kislányként is repülőkkel játszottam” – Malatinszky Anita női pilótaként repüli be a világot
2025.11.05.
Malatinszky Anita pilóta és oktatókapitány is, sokan azonban még mindig meglepődnek rajta, hogy nőként ez a munkája. A Wizz Air pilóta állítja: ha valaki tudja, hogy mi az álma, akkor azt meg kell valósítania, akkor is ha nőként olykor erős az ellenszél.
Kamionos, szobafestő, hidegburkoló, tűzoltó – csak néhány szakma, amikben többségben vannak a férfiak és furcsán néznek a nőkre, ha ezeket a munkákat választják. Ilyen a pilóta is, amiről elsőre talán nem is gondolnánk, mennyire férfiak által uralt terület. Világszinten a pilótáknak kevesebb mint 10%-a nő. Ebbe a csoportba tartozik Malatinszky Anita, aki nemcsak hogy pilóta, hanem már oktatókapitány is, azaz más pilótákat is képez.
Forrás: Malatinszky Anita
„Ha esett, ha fújt, ha havazott, én mindig kint voltam a reptéren”
Anita nyolc éve repül pilótaként, de már tinilányként is tudta, hogy ezzel szeretne foglalkozni.
Egész kicsi korom óta szerettem volna repülni, már gyerekként is repülőkkel játszottam és azokat rajzoltam. De nem voltak pilóták se a családban, se a baráti körben. Ez az ötlet még annál is előbb jött, minthogy életemben először ültem volna repülőgépen utasként. 16 éves lehettem, amikor az Endresz György Sportrepülő Egyesülethez csatlakoztam, és ott elkezdtem vitorlázórepülni. Így előbb tudtam repülőt vezetni, legalábbis vitorlázó repülőt, mint autót
– mesél a kezdetekről Anita, aki a Nyíregyházi Egyetemen végzett közlekedésmérnökként, majd magánúton tanult tovább. A képzése egy részét Floridában végezte, majd az élet úgy hozta, hogy Indonéziában kezdhetett el pilótaként dolgozni.
„A 2010-es évek elején Európában nem nagyon kerestek pilótát nagy gépes állásokra, legalábbis olyat, akinek nem volt különösebben tapasztalata. Így kerültem Indonéziába, ahol öt és fél évet voltam összesen. Ebből három és felet körülbelül Jakartából repültem, a maradék két évben pedig Balin” – részletezi a 39 éves pilóta, aki jelenleg Lutonban él és onnan is repül. Ehhez azonban rengeteg tapasztalatra volt szüksége, amiért mindent meg is tett.
A barátaim csak megszállottnak hívtak, mert minden hétvégét kint töltöttem a repülőtéren, ha esett, ha fújt, ha havazott. A legelején az ember még az első pár levegőben töltött percet is vezeti a kis repülési naplójában. A képzést nem mondanám nehéznek, szerencsére nagyon jó oktatókat kaptam, akik tényleg odafigyeltek, hogy megtanítsanak minket az alapokra, és arra, hogy biztonsággal kezeljük a repülőt, magabiztosak legyünk. Az elméleti rész az sok, de ez olyan, hogy ha elhatározod, hogy valamit szeretnél, akkor azt megtanulod
– és Anita így is tett.
Lelkiismeretesen megtanulta, hogy milyen helyzetben hogyan kell reagálni, így sosem félt a repüléstől vagy a gondolattól, hogy bármi baj történhet a levegőben. Épp ezért a légi katasztrófákról szóló filmek sem ijesztik meg, inkább tanul belőlük.
Forrás: Malatinszky Anita
„Pilótaként minden napom más, ezt imádom ebben”
Pilótának lenni nemcsak nehéz, de izgalmas munka is. Anitának minden napja más, mindig más desztinációba repül, más kollégákkal. Hiába azonban a több mint 12 éves tapasztalat, még mindig nem unja a napfelkeltéket és a naplementéket.
Még mindig készítek fényképeket fent, hiába hogy már 9000 órát töltöttem a levegőben, de még mindig elvarázsol a látvány. Most is ugyanúgy szeretem, mint az elején
– vallja Anita, aki azt is elmesélte, milyen élete van a pilótáknak. Az ő beosztása öt munkanapból és négy pihenőnapból áll, így jut ideje a pihenésre és a szórakozásra is.
Oktatókapitányként kiválaszthatja, hogy délelőtt vagy délután szeretne repülni, így mindig ettől függően kell megérkeznie a reptérre. Hogy hány órás a munkanapja, az a célállomástól függ, de a lutoni bázisról a pilóták minden nap hazamennek műszak után, nem kell külföldön aludniuk.
„A munkámban az egyik legnagyobb kihívás az, hogy mindig éberek legyünk és hideg fejjel tudjunk reagálni, ha felmerül bármilyen probléma. Szerencsére nekem még nem volt olyan tapasztalatom, hogy valami nagy baj lett volna a gépen. Még Indonéziában volt egy technikai probléma, de ott is nagyon jól együtt tudtunk dolgozni a kapitánnyal, így minden rendben lett végül, máskor pedig egy utasom lett rosszul a gépen, aki miatt kitérő repülőtérre kellett mennünk” – mesél a magyar pilóta az embert próbáló helyzetekről.
Forrás: Malatinszky Anita
„Úristen, nő a kapitány, mi lesz most?”
Nőként gyakran szembesül azzal az ember, hogy kevesebbre tartják, mint a férfiakat és kétszer annyit kell letennie az asztalra ahhoz, hogy komolyan vegyék.
Ez a pilótáknál hatványozottan igaz, az emberek gyakran meglepődnek, ha meglátják, hogy Anita lesz a kapitány az útjuk során.
Kaptam hideget és meleget is. A képzés során, még a legelején egyetlen oktató volt, aki kifejtette az őszinte véleményét, hogy szerinte a nők azok maradjanak a konyhában, és csak főzzenek, sőt még igazából autót sem kellene vezetniük, nemhogy repülőt. Itt meg kellett hoznom a döntést, hogy melyik irányban is szeretném ezt folytatni, ha szeretném egyáltalán. De még most is van, hogy elmesélik a kollégáim, mennyire meglepődtek az utasok, amikor meglátták, hogy nő a kapitány. De szerencsére szemtől szemben sosem volt, hogy azt mondta volna valaki, hogy úristen, te nő vagy, akkor én a járatodra nem szállok föl
– részletezi a nőket ért megkülönböztetést Anita, aki már oktatókapitányként is dolgozik, így sok pilóta tőle tanul. Ha pedig a tanítványai között nő is van, számukra igazi inspiráció a magyar pilóta.
„Ha eldöntöttük, hogy mit szeretnénk csinálni, akkor ne hagyjuk magunkat elbátortalanítani. Mindenhol lesznek akadályok, de ha tényleg ez az, amit megálmodtunk, akkor át kell rajta küzdeni magunkat. Érdemes kitartani, az álmainkat valóra váltani, hiszen ez egy csodálatos utazás” – üzente a többi nőnek Anita, akinek élete és munkája élő példa arra, hogy a nők mindenre képesek, amit csak megálmodnak maguknak.
