Minden, amit eddig a vibrátor történetéről hittél, hazugság volt — De akkor mi az igazság?

Sokaknak az éjjeli szekrényében ott lapul, ha tagadják is. A vibrátor története épp olyan ellentmondásos, mint magának a szerkezetnek a megítélése. Még maguk a történelmi források sem egységesek, csak az biztos, hogy eredetileg nem arra használták, mint amire manapság. Feltárjuk a tabuk és titkok mögötti igazságot.

Valóban Kleopátra találta fel a vibrátort?

Számos erotikatörténeti írás tesz említést egy élő méhekkel töltött tökből készült szexjátékról, amelyet Kleopátrához kötnek. Ezen történelmi anekdota Brenda Love amerikai pszichológus 1992-ben kiadott Encyclopedia of Unusual Sex Practices című könyvében szerepelt először, de semmilyen történelmi forrás nem támasztja alá, hogy az egyiptomi fáraónő találta volna fel a vibrátort.

Ugyanis ebben korban burjánzott el nők körében a hisztéria, amelynek a nimfomániától kezdve a szellentésig szinte bármi a tünete lehetett. Ezt volt hivatott kezelni a vibrátor, mint orvosi eszköz, mely számos filmben és tanulmányban megjelent. Vagy ez is csak egy újabb tétel a történelmi tévhitek listáján?

Viktoriánus kor és a hisztéria kezelése

A 19. századi orvosok különböző vibrátorokkal masszírozták pácienseiket, melyekhez az ipari forradalom technikai újításai is hozzásegítették őket. Ezekkel a műszerekkel többek között izomfájdalmat, emésztési problémákat, ingerlékenységet, idegi problémákat kezeltek, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak nők, de férfiak is a páciensek között voltak.

Szó sincs tehát arról, hogy a vibrátort kifejezetten hisztéria kezelésére fejlesztették volna ki, főleg, hogy ez nem egy létező betegség, inkább afféle ernyőfogalom egy sor tünetre, amely férfiakat is érinthetett. Maga a kifejezés az ókori görögöktől származik, a „hüszteré” szó anyaméhet jelent, a „hüszterikosz” jelentése a „méhhel kapcsolatos”. A „méhbajokra” számos kúrát javasoltak, de a történészek szerint a női orgazmus előidézése nem volt köztük vagy elszigetelt kezelés lehetett. Előfordult, hogy nők menstruációs fájdalmát akarták enyhíteni vele, ám abban az esetben a szexuális izgalom nem volt cél.

Nem zárható ki, hogy történt ilyen, de az elképzelés olyan szenzációs volt, hogy nemcsak az újságírók, de a történettudomány is átvette. Semmilyen forrás nem támasztja alá az orvosi gyakorlatot, a vibrátor teljesen ártatlan orvosi műszer volt, a masszázspisztolyokhoz hasonló funkcióval. Utóbbit jól érzékelteti, hogy még keresztény magazinokban is reklámozták, a korai szerkezetek nagy része kézi vagy gőzmeghajtású óriási gépezet volt.

Hogyan vált a vibrátor a női önkielégítés eszközévé?

A huszadik század elejére rájöttek, hogy a vibrátor mégsem kúrálja a világ összes nyavalyáját, így elmaradtak az orvosok megrendelései. Ez természetesen bekapcsolta a pánikgombot a szerkezetek gyártóinál, akik stratégiát váltottak: az orvosok helyett a pácienseket helyezték középpontba. Először kézi masszázskészülékekként hirdették őket, de rájöttek, hogy az unatkozó háziasszonyok alternatív módon használják fel, így szépen lassan szexuális segédeszközként kezdték promózni.

Jóval tudatosabbak voltak a 19-20. századi emberek a női szexualitással kapcsolatban, mint hinnénk, számos tanulmány született az orgazmusról és a hálószobatitkaikról. Hosszú évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, mire nyíltan szexjátékként hirdethették, hisz a mai értelemben vett vibrátorok csak az 1950-es, 60-as években jelentek meg.

A dildó és vibrátorgyártásnak aztán az évtized végén berobbanó szexuális forradalom hozta el az aranykorát, ettől kezdve vált általánosan elfogadottá a női önkielégítés, a nagy kereslet hatására pedig egyre több modell jelent meg. Az évtizedek alatt új anyagokat fedeztek fel, melyek olykor speciális igényekhez alkalmazkodtak, napjainkra pedig odáig jutottunk, hogy több ezer modellből lehet válogatni. Ennek ellenére a vibrátor körüli mítoszok és tabuk a mai napig nem szűntek meg.