Mágikus karácsonyi babonák, amelyek mai napig hatással vannak az ünnepekre

Egykor hittünk a karácsonyi babonákban, de mára már alig ismerjük őket. Olyan feledésbe merülő hiedelmeket gyűjtöttünk össze, amelyek ha hisszük, ha nem, még ma is hozzájárulhatnak az ünnep varázsához. Te ismerted ezeket a népi hagyományokat?

Az abrosznak mágikus ereje van

Az ünnepi terítéknek manapság is megadjuk a módját, de valószínűleg mára már kevesen tulajdonítanak nagy jelentőséget magának a terítőnek. A karácsonyi teríték babonája szerint a többnyire fehér, kizárólag ilyenkor használt abrosznak varázsereje van, amelyet mosás után elveszít a következő karácsonyig. Elővették, ha beteg volt a háznál, és ezzel takarták be a mihamarabbi gyógyulás reményében, de egyfajta kabalaként használták a búza vetésekor és a gyümölcsfák szárba szökkenésekor is.

Nem dobjuk ki a szerencsét

Sok kicsi sokra megy alapon elődeink az utolsó morzsaszemet is összeseperték az asztalról, mivel úgy gondolták, azzal együtt a mázlinkat is kibobnánk a szemétbe. Ezt természetesen senki nem szerette volna reszkírozni, így végül az állatok jártak jól, akik megkapták az így összegyűlt maradékot. Gazdáik remélték, hogy ennek köszönhetően a háztájiak is jó egészségnek örvendenek majd.

Örökké tartó mézeshetek

Az esküvőt követő boldog és felhőtlen időszaknak soha nem kellett véget érnie, ha decemberben a pár gyakorta fogyasztott mézes ételeket. Igaz vagy sem, a karácsonyi babona szerint aranyló nektár megédesíti a hitvesek életét, a fenséges mézes krémesek láttán pedig mindenkinek elszállt a kedve attól, hogy erre rácáfoljon.

Igazán mákosok lehetünk

Nem véletlen, hogy a mákos szó a szlengben szerencsés illetőt jelent, hiszen aki sokat tudhatott magáénak ezekből az apró fekete szemekből, az nem szűkölködött semmi másban. Hála a régieknek, számos téli étel elengedhetetlen hozzávalója a mák, ezért ha a bőség jelképeként is ismert összetevőből szerettünk volna falatozni, csupán egy ízletes kalácsra, flódnira vagy gubára kellett igent mondanunk.

Helyben voltunk

A legtöbben háziasszonyként kötelességünknek érezzük, hogy igazán kitegyünk magunkért a karácsonyi vacsora közben. Ugyan ma mindent megteszünk azért, hogy az asztaltársaság jól érezze magát, korábban vallották, hogy a ház asszonya nem kelhet fel az asztaltól. Noha valószínűleg a pihenés is jólesett, a cél az volt, hogy a tyúkok ellessék, hogyan kell egy helyben maradni és sok-sok tojást tojni.

Mindent a maga idejében

Az utóbbi években nem ritka, hogy már napokkal, sőt hetekkel Szenteste előtt előkerülnek a díszek és teljes harci díszben pompáznak a karácsonyfák. Ez szöges ellentétben van a korábban bevett szokásokkal. Régen hitték, hogy a fenyőket nem érdemes ideje korán bevinni a lakásba, mivel a korai dekorálást a kapzsisággal azonosították.

Szőrén-szálán

A hiedelem szerint a szépségünk hamar elmúlhat, ha az ünnep estéjén fésülködünk, ha szerettük volna megóvni a külsőnket, érdemes volt már délután eldugni a hajkeféket. Az így keletkezett hiányérzetünkön azonban könnyen segíthettünk egy körültekintően összeállított viselettel, hiszen abban mindenki egyetértett, hogy ilyenkor a legszebb ruhánkat kell magunkra öltenünk.

Rend a lelke mindennek

Ha már nagyon unjuk az ilyenkor szokásos nagytakarítást, emlékezzünk arra, mit mondtak dédanyáink idejében. A rendetlenség állítólag vonzotta a bajt, ezt pedig nyilvánvalóan mindenki szerette volna elkerülni, ezért minden tőle telhetőt megtett, hogy csillogjon-villogjon a ház. A mosás ugyanakkor kakukktojás volt a házimunkák között, hiszen tiltott tevékenységnek számított a piros betűs decemberi napokon. Nem véletlenül, hiszen betegséget és balszerencsét tulajdonítottak neki.

Tekintsd meg további karácsonyi cikkeinket is: