Mit csinál egy manó valójában? Így néz ki a Mikulás titkos csapatának élete – Interjú Nyikos Sárával, egy valódi manóval
2025.12.02.
Mit csinál egy manó, amikor épp nem pillecukrot pirít vagy rénszarvasokat terel? Nyikos Sára egy olyan világban él, ahol a hideg passzív-agresszív, a mosoly kötelező, és a valódi Mikulás tényleg a főnököd.
A Mikulás műhelye nem csak játék és mese. Nyikos Sára szerint sokkal inkább egy ragasztófoltos csoda, mínusz harminc fokkal és végtelen nevetéssel. De vajon tényleg ilyen varázslatos ez a manómeló belülről?
Forrás: Nyikos Sára/Fotó
Manómunka belülről: Nyikos Sára mesél a Mikulás mellett töltött mindennapokról
- Egy valódi manó mindennapjai.
- Lappföld -30 fokától a Mikulás műhelyig.
- Nyikos Sára mesél a lappföldi manó életéről.
Lappföld havas fenyvesei között a hó úgy ropog, mintha a tél minden lépéseddel jelezni akarná, hogy „igen, itt már mások a szabályok.” Ebben a csodaországnak a sűrűjében dolgozik Nyikos Sára, a magyar manó, aki szerint a varázslat nagyon is létezik – csak éppen néha csillámpor és dermesztő hideg kíséri. Sárának ez a második éve a Mikulás világában, és olyan természetességgel beszél róla, mintha ez lenne a világ legnormálisabb munkája.
„Igen, a Mikulással dolgozom – minden nap látom őt”
Sára szerint a manók feladata sokkal több, mint csomagolás vagy rénszarvas-simogatás. Egészen máshogy telik el egy napja a filmekben látottakhoz képest.
„A mi feladatunk az, hogy a családokat elkísérjük a Mikuláshoz, és segítsünk nekik megtalálni őt. Különböző küldetéseket teljesítünk együtt, amik végül elvezetnek a házához. Hatalmas nagy szerencsének gondolom, hogy a Mikulással dolgozhatok.”
Való igaz, ez a szerep inkább hasonlít egy ünnepi kalandtúra-vezető és mesekoreográfus kombinációjára. De a manók munkája igenis kulcsfontosságú a finn kultúrában. Így követik Lappföld karácsonyi hagyományait, a gyerekek hitét és dédelgetik azt a csodát, ami világszerte lángra lobbantja a karácsony parazsát.
Bakerytől a Basecampig – Így épül fel egy manónap
Sára munkanapjai folyamatosan változnak, így az unatkozásnak itt aztán igazán nincs helye.
„Néha a Bakeryben (sütöde) dolgozom, néha az Elf Basecampben (EBC). A Bakeryben együtt sütünk a családokkal, levelet írunk a Mikulásnak, és ezzel teljesítjük a küldetésünk első részét. Ezután elkísérjük őket a rénszarvasokhoz, akik a Reindeer Expressen viszik tovább őket az EBC-be.”
A Basecamp már egy egészen más világot tár az emberek elé. Itt mesék születnek, pillecukor pirul, forró csoki gőzölög. Egy olyan képet kapunk, ami mintha csak egy képeslap elevenedett volna meg.
„Sok-sok meséléssel telik a nap – elmondjuk, milyen az igazi manóélet, hogyan lettünk manók, és hogy bárki lehet manó, aki hisz a varázslatban. Rengeteget nevetünk.”
Ez a vidámság ráadásul olyan, mint a Mikulás kedvenc jégkorongcsapata iránti rajongása: megállíthatatlan és egészen ragadós.
A hideg, ami néha küzd az ember önbecsülésével
A hideg a manólét passzív-agresszív mellékszereplője. Tényleg, mert mínusz harminc körül már nem csak a szempilla fagy meg, hanem az ember optimizmusa is próba elé kerül.
De mégis, valahogy mindenki mosolyog Lappföldön. Talán mert itt tényleg minden nap egy kicsit karácsony. Hisz Lappföld olyan téli úti cél, ahol a hangulat soha nem olvad el.
Gyerekek, mosolyok és az örömkibocsátási protokoll
A manómunka egyik legszebb része a gyerekekkel való találkozás.
„Nagyon szeretek velük dolgozni. Rengeteget játszunk, nevetünk, és sokszor én is úgy érzem, mintha újra gyerek lennék. A gyerekek mosolya minden fáradtságot elfeledtet.”
A fáradtság – ahogy minden más munkánál – itt is megjelenik. Sára szerint a manók élete néha „ünnepi káoszmenedzsment”, amelybe belefér a célzott örömkibocsátási protokoll is – vagyis több masni, több csillámpor, több nevetés.
Utazások, tanulás és a világ megismerése
„Tavaly érettségiztem, és azóta sokat utaztam: Görögország, Finnország, a Dominikai Köztársaság… A hotelanimátori munkáim során rengeteget fejlődtem. Ez az oka annak is, hogy szeretek manó lenni: imádok emberekkel találkozni, tanulni, fejlődni.”
És a világjárás valahogy összetalálkozott a Mikulás világával. Sára megtalálta azt a helyet, ahol a hideg ellenére otthon érzi magát.
És hogy miért jó manónak lenni?
Mert minden nap tele van apró csodával. A karácsonyi hagyományokkal, a közös élményekkel és azzal a ténnyel, hogy a Mikulás háza tényleg létezik, ahogy ő maga is – és igen, néha kopogni kell, mert épp kint eteti a rénszarvasokat.
Ha még tovább olvasnál karácsonyi csodákról:
