A történelem hímsoviniszta oldala: embertelen eszközzel büntették a fecsegő nőket
2026.01.28.
A patriarchális társadalmakban számos, a nők méltóságát semmibe vevő szokás alakult ki. Ennek sötét példája az a szájkosárra emlékeztető fémeszköz, ami a pletykálkodás büntetése volt a kora újkori Brit-szigeteken.
A történelem során számos alkalommal tiporták sárba a nők méltóságát, nem egyszer állatokként bánva velük. Ez a szomorú valóságot jelentette a 16-17. századi angol és skót nőknek, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy férjuruk szerint sokat beszéltek. Utánajártunk a barbár büntetés eredetének.
Forrás: Getty Images
A „pletykazabla” mint büntetés
- Angliában és Skóciában terjedt el a 16. és 17. században.
- Nem csak pletykás asszonyok, de boszorkányok büntetésére is alkalmazták.
- Egy ilyen zabla viselése fájdalmas és megalázó volt.
- Az utolsó kínzóeszközök egészen a 19. század végéig használatban voltak.
A fecsegés bűne – Honnan ered a „pletkyazabla” mint büntetés
Pletykazabla, boszorkányzabla, zsémbes kantár – számos tükörfordítása létezik az eredetileg Scold’s Bridle néven emlegetett brutális kínzóeszköznek. Ez a vasabroncsokból álló eszköz körülöleli a fejet, és a mintegy 5 cm hosszú nyúlvány pedig viselője nyelvét nyomja le. Fő funkciója az, hogy akadályozza viselője beszédét és pellengérre állítsa.
Ez a büntetésfajta pletykás, sokat beszélő asszonyok elleni retorzióként szolgált, a kora újkori angol és skót vidékeken.
Az első feljegyzés a kegyetlen eszközről 1567-ből származik Skóciából, de Angliában is előszeretettel alkalmazta a büntetés-végrehajtás. Az eszköz viselése nemcsak a beszédet, de az állkapocs teljes mozgását akadályozta, gyakran túlzott nyáltermeléssel, valamint az izmok fáradásával járt. Mivel a zablát olykor tüskékkel látták el, a nyelv és a szájizmok hosszú időre kényelmetlen pozícióba merevedtek.
Forrás: Getty Images
Ezeket a kegyetlen kínzóeszközöket órákon keresztül voltak kénytelenek viselni a jobb sorsra érdemes nők, akik nem csak fizikai, de lelki sebeket is szereztek. Ugyanis ezeket az zablákat nyilvános helyen viselték, kitéve a büntetés alanyát a közösség ítéletének, valamint a támadásoknak. De valóban olyan súlyos bűn volt a pletyka, hogy ilyen mértékű büntetést tegyen szükségessé?
A patriarchátus büntetése és a fecsegőzablák alkonya
Hogyha megfigyeljük, milyen „bűnökért” tették a nőkre ezt a vashevedert, máris jobban megérthetjük a kegyetlen büntetésmód valós természetét. Ugyanis első ízben boszorkányperekben került használatba, amit a szemet szemért elv alapján találtak ki. Pletykálás és panaszkodás mellett a férjnek való ellentmondás, pappal való vita, veszekedés okán a is fejre kerülhetett a „fecsegőzabla”, sokszor koholt vádak alapján.
Elsősorban papi, illetve helyi bíróságok rótták ki ezt a büntetést, amely a helyi szokásjogon alapult, így illegálisnak minősült.
A büntetésmód megjelenése egybeesik I. Jakab trónra lépésével, aki szokatlanul szigorú büntetést vetett ki a női bűnözőkre. A vádlottak között legtöbbször kiszolgáltatott helyzetű, alacsony társadalmi rétegből származó nők voltak, akikkel a közösségek vezetői példát statuálhattak. Nem véletlen, hogy a legtöbb település kapujába kifüggesztették a zablákat, melyek jó elrettentő példának számítottak.
Amerika felfedezésével az újvilági puritán kolóniákban csak elvétve használták a büntetésnek ezt a formáját. Ugyan az 1600-as években volt a legelterjedtebb ez a kínzóeszköz, elszigetelt helyeken egészen az 1800-as évek közepéig alkalmazták. Utolsó ismert használata 1856-ban történt, utána szerencsére kikopott a köztudatból.
Női jogok az újkorban – Scold’s Bridle
A múzeumok vitrinje mögött figyelő vaseszközök szomorú mementói a zavaros kora újkori társadalmak berendezkedésének és hitvilágának. A „fecsegőzabla” valójában a megfélemlítés eszköze volt, amelyet jellemzően kitaszított, védtelen nőkön alkalmaztak, akiknek jogait rendszeresen sárba tiporták.
Érdekel a kora újkori társadalom? Figyelmedbe ajánljuk az alábbi cikkeket is:
