2026.01.19.
Nem volt mögötte tudatos karrierterv vagy előre megírt sikersztori – csak egy kutya, egy fényképezőgép és egy véletlen pillanat. A ma már világszerte ismert kutyafotós több ezer négylábút fotózott le az évek során, és minden egyes kutyához ugyanazzal a türelemmel, kíváncsisággal és szeretettel közelít. Interjú a híres kutyafotóssal, Christian Vielerrel.
Vannak történetek, amelyek nem nagy döntésekkel, hanem apró, ösztönös pillanatokkal kezdődnek. Például egy jutalomfalat eldobásával és egy tökéletesen időzített kattintással. Több mint tíz évvel ezelőtt így született meg az a fotósprojekt is, ami mára tévéműsorokat, könyvkiadókat és több százezer rajongót vonzott. Interjúnkban arról mesélt a kutyafotós, Christian Vieler, hogyan lett a saját kutyáiról készült képekből nemzetközi siker, és mi az az egy dolog, ami minden gazdit összeköt a kamerán innen és túl.
Forrás: Christian Vieler
„Soha nem akartam híres kutyafotós lenni” – interjú Christian Vielerrel
A fotós nem tudatosan készült a pályára és az is a véletlen, no meg az ösztönös tehetség műve, hogy saját kutyái fotózásából mára elismert művész lett belőle.
Soha nem fotóztam mást, mindig csak kutyákat. Nem volt bennem az, hogy ebből majd hivatás lesz. Egyszerűen csak fényképeztem.
Több mint tíz évvel ezelőtt jutalomfalatokat dobált a kutyájának, miközben elkapta azokat a pillanatokat, amelyek később az egész projekt alapját adták. Ezek a képek váratlan gyorsasággal kezdtek terjedni a közösségi médiában.
„Egyik napról a másikra kezdett el pörögni minden” – emlékszik vissza. „Tévéstábok kerestek meg, könyvkiadók írtak, és akkor éreztem először, hogy ebből valami több lett.”
A hivatásos kutyafotós irány 2016-ban vált véglegessé, de még ekkor sem tekintette tudatos karrierépítésnek. „Soha nem volt az életem nagy terve, hogy ezt csináljam. Csak mentem az árral.”
A fotózások során különösen fontos számára a türelem, főleg akkor, amikor félénk vagy bizonytalan kutyák kerülnek a kamerája elé.
Ilyenkor nem erőltet semmit, inkább hagyja, hogy az állat maga fedezze fel a helyzetet.
Nem állok szembe a kutyával, nem siettetem. Ha látom, hogy fél, kap pár percet, amikor azt csinálhat, amit akar. Apró lépésekben haladunk. A végén minden a bizalomról és egy kis jutalomfalatról szól. Nincs varázslat.
Az évek során több mint négyezer kutya fordult meg a kamerája előtt, és több mint félmillió nyers fotót őriz a merevlemezein. Ezek közül egyet sem törölt.
Forrás:Christian Vieler
„Egyetlen fotózást sem dobok ki. Minden kép egy történet, még akkor is, ha soha nem látja senki.”
A sok kutya mellett legalább ennyi gazdit is megismert, és egy dolog szinte kivétel nélkül közös bennük.
„Minden gazdi rajong a kutyájáért” – mondja mosolyogva. „És szinte mindenki ideges a fotózás előtt. Azt hiszik, az ő kutyájuk erre képtelen lesz.”
A meglepetés azonban elmaradhatatlan. „Amikor meglátják a képeket, mindig rácsodálkoznak. Ez a legjobb része az egésznek.”
Éppen ezért nem is szereti őket klasszikus értelemben vett ügyfeleknek nevezni.
„Ők inkább nyertesek” – fogalmaz. „Mert mindenki úgy megy haza, hogy egy új oldalát látja meg a saját kutyájának.”
Ha további gazdis témákat olvasnál, ezek is érdekelhetnek:
