A Stranger Thingset is lenyomta a Szökevények: a Netflix sorozata megdöbbentő fordulatokkal sokkol – Kritika


Harlan Coben amerikai író neve ezúttal is garancia arra, hogy semmi sem az, aminek látszik, és hogy még a családtagjainkat sem ismerhetjük teljesen. A Szökevények című nyolcrészes sorozat családi thriller, amely Coben 2019‑es, azonos című regényén alapul, és olyan témákat dolgoz fel, amik az írót már a Vigyázok rád, a Hiányzol vagy a Maradj mellettem regényekben is foglalkoztatták: eltűnt emberek, családi kötelékek, trauma és titkok. Olyan sikeresen, hogy a Stranger Things 5. évadát is megelőzte első héten, ezzel pedig a nézettségi listák élére került. Félig spoileres kritika következik!

Simon Greene (James Nesbitt) látszólag mintaszerű életet él, amíg legidősebb lánya, Paige, drogfüggővé nem válik és el nem tűnik. Simon rátalál lányára egy parkban, ám a találkozás erőszakba torkollik a lány barátjával, Aaronnal.
Később a fiút meggyilkolják, és Simon válik az első számú gyanúsítottá, Paige pedig ismét köddé válik. Simon elszánt hajszába kezd, hogy tisztázza magát és felkutassa a lányát: útja feleségével, a (rég nem látott) Minnie Driver által játszott Ingriddel a sötét alvilágába és egy titokzatos szekta hálójába vezet.
Miközben Isaac Fagbenle nyomozó (a Harry Potter-filmekből ismert Alfred Enoch) és partnere a gyilkossági ügyet göngyölíti fel, egy pszichopata bérgyilkos páros is feltűnik, akik módszeresen végeznek egy bizonyos lista szereplőivel.
Harlan Coben évekkel ezelőtt saját lánya szobájában bukkant rá droghasználatra utaló eszközökre. A lánya persze állította, hogy egy baráté, de az író elmondása szerint egyetlen pillanat is elég volt ahhoz, hogy a fejében elszabaduljanak a legrosszabb forgatókönyvek.
A „mi van, ha...?" kérdés egyaránt indította be nála a szülői pánikot és nyújtott inspirációt új regényéhez.
Evidens, hogy Nimer Rashed és Isher Sahota alkotók a legnagyobb érzelmi hatást szintén a családi pánik és a szülői tehetetlenség kiaknázásával tudják elérni, hiszen mi lenne gyötrőbb egy szülő számára, mint amikor a gyereke bajba kerül, és nem tud rajta segíteni? Több, elsőre látszólag különálló történet fonódik össze, és épp ez a többrétegű struktúra az, ami folyamatosan fenntartja a néző érdeklődését és a feszültséget. A mesteri csavarok, a baljós képek és a zene, a lepusztult, komor terek mellett.
Egyetlen jelenet sem felesleges, minden apró részlet később új jelentést nyer, és minden epizód végén újra kell alkotnunk a gyilkos(ok)kal kapcsolatos teóriánkat. A korábban összerakott mozaik ugyanis értelmét veszti.
A sorozat hátterében végig jelen vannak a jelenkor kollektív félelmei: a függőség kezelhetetlensége, az intézményi közöny, a társadalmi szakadékok és az információ manipulálhatósága.
A sorozat legnagyobb erénye az említettek mellett vitathatatlanul a színészek kiemelkedő játéka.
A Harlan Coben-adaptációk visszatérő színésze, James Nesbitt arról beszélt, hogy számára ez volt az egyik legintenzívebb szerep, részben azért, mert ő maga is lányos apa, és könnyen bele tudta élni magát Simon fájdalmába.
Simont az elkeseredése néha teljesen kifordítja magából, Nesbitt briliánsan, apró, de annál hangsúlyosabb mimikával és gesztusrendszerrel jeleníti meg az elszánt, lányáért aggódó, idővel egyre mélyebbre süllyedő apa karakterét.

A sorozatban felbukkanó pszichopata szerelmespár (Poppy Gilbert és Hyoie O'Grady) egyfajta modern Bonnie és Clyde-ként tűnik fel, hogy a megrendelőjük utasítására könyörtelenül megkínozzák és megöljék a kijelölt áldozatokat. Szerencsére a humoros beszólások száma a hullák számának növekedésével és a helyzetek abszurditásával egyenes arányban nő, ami jelentősen oldja a feszültséget.
Alfred Enoch hitelesen hozza a pókerarcú, visszafogott Fagbenle nyomozót. Nem mindenki a színészi alakítása miatt nézi a sorozatot, ugyanis többször is látható félmeztelenül, és többször le is hajol feszes nadrágjában.

A legtöbb humoros pillanatot Alfred Enoch (Isaac Fagbenle nyomozó) és partnere, az Amy Gledhill által alakított Ruby Todd nyomozó közötti "banter" (oda-vissza élcelődés) szolgáltatja
Filmes bakik szinte minden alkotásnál előfordulnak. A Szökevényekben is kiszúrtunk egyet: Simon Greennek Paige-en kívül egy fia és egy kerekesszékben élő lánya van, Anya.
Anya az egyik jelenetben szépen feláll, kezet fog az egyik szereplővel, majd visszaül a kerekesszékbe.
Állítólag nem bakinak szánták: a készítők szándékosan hagyták benne ezeket a pillanatokat, hogy bemutassák: a kerekesszék-használat nem minden esetben jelent teljes bénultságot. Az Anya Greent játszó Ellie Henry színésznő maga is ebben a helyzetben él (Ehlers-Danlos szindrómával diagnosztizálták), az alakítása fontos a fogyatékossággal élők reprezentációjában.

2026. január 1-től, a Netflixen
Krimi, thriller, dráma
James Nesbitt, Minnie Driver, Rith Jones, Ellie de Lange, Alfred Enoch, Jon Pointing, Adrian Greensmith
Nimer Rashed és Isher Sahota (rendezők), forgatókönyvíró: Danny Brocklehurst
8 rész. Részenként kb. 45 perc



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.