A jégbe fagyott hercegnő: a 4500 éves tetovált múmiát a szibériai permafroszt őrizte meg épségben


1993-ban a régészvilág lélegzete is elállt, amikor az Altáj-hegység örök jégtakarója alól előkerült az Ukok hercegnőjének nevezett nő nyughelye. A jégbe fagyott, tetovált múmián kivehetőek maradtak a művészi tetoválások. Testén smaragzöld selyeminget és lószőrparókát viselt. Története nemcsak a divatról és a hatalomról, hanem egy fájdalmas betegségről és egy titokzatos nép hitvilágáról is mesél.

Az Ukok-fennsík jéghercegnője nemcsak megdöbbentően modern tetoválásait hozták felszínre, hanem egy olyan átkot is, ami azóta is rettegésben tartja az Altáj-hegység lakóit. Ki lehetett a mumifikálódott maradvány? Sámánnő, harcos amazon vagy egy ősi tragédia áldozata? Utánajártunk a jégbe fagyott titoknak.
Natalia Polosmak régész professzor és csapata 1993-ban kezdett kutatni a pazyryk nép ősi civilizációjának nyomai után a szibériai permafrosztban, amikor is egy nem mindennapi leletre bukkantak. Egy fagyott vízzel telített sírkamrában a jégen keresztül egy emberi alak sejlett fel. A kutatók bádogcsajkákban melegített vízzel, centiről centire haladva olvasztottak ki a fagyos börtönéből. A legmeglepőbb, hogy a bőre 4500 év után is rugalmas maradt, a tetoválásai pedig úgy virítottak, mintha tegnap varrták volna őket.
A jéghercegnő múmiája egy 25 év körüli nőé volt, aki az ősi pazyryk kultúra elitjéhez tartozott és a kutatók szerint papnő lehetett. A szénizotópos vizsgálatok alapján valamivel több, mint 2500 évvel Krisztus előtt élt és 162-167 centiméter magas volt, ami akkoriban óriásnak számított. A teste mellé temetett tárgyak alapján korának igazi stílusikonja volt.
A nyomok alapján a tetoválásokat korom és zsír keverékéből álló festékkel, apró tűszúrásokkal juttatták a bőr alá. Ez a technika annyira időtálló volt, hogy 4500 év után is szinte ugyanolyan sötétek maradtak a minták, mint a felfedezés pillanatában. A pazyryk kultúra évezredeken át uralta az eurázsiai sztyeppét. Tetoválásaik rendkívül komplex státuszszimbólumként és vizuális megkülönböztető jelként, valamint spirituális pajzsként funkcionáltak.
A modern orvostudomány MRI-vizsgálatokkal kiderítette, hogy a nő élete korántsem volt gondtalan. Fiatal kora ellenére már hosszú ideje küzdött csontvelőgyulladással és mellrákkal. Hogy elviselje a kínokat, valószínűleg gyógynövényeket használt fájdalomcsillapítóként – erre utal a sírjában talált kis tartóedény. Emellett nem sokkal a halála előtt ledobhatta egy ló, mivel a csípőjén és a koponyáján súlyos sérülések nyomait találták.
Az altaji őslakosok követelik a múmia újratemetését, mivel számukra ő egy Fehér Hölgy, aki az alvilág kapuját őrizte. Úgy tartják, a múmia elszállítása átkot szabadított el, ami felborította a világ egyensúlyát. Szerintük a régiót sújtó földrengések és szerencsétlenségek mind a hercegnő haragjának következményei, amiért megzavarták a nyugalmát. A konfliktus olyan szintre jutott, hogy a térségben a feltárásokat is korlátozták. A testet végül 2012-ben visszaszállították az Altajba, és a gorno-altajszki Anokhin Nemzeti Múzeumban helyezték el.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.