Teuta, az illír kalózkirálynő, akitől Róma is rettegett

A kalózokat tévesen a szemtakarókkal, papagájokkal, valamint a jolly roger zászlókkal azonosítjuk. Pedig a kalózkodás már azóta létezik, hogy az ember elkezdett hajózni, így nem csak a 17-18. századi aranykor tengerészei rettegtek tőlük. Az ókori Róma egyik legnagyobb ellensége egy illír kalóznő, Teuta királyné volt, aki úgy játszadozott a valaha volt egyik leghatalmasabb birodalommal, mint macska az egérrel. Ezt a rendkívüli asszonyt a történelemkönyvek mégis hajlamosak margóra tenni.

Illírek, a Balkán félelmetes kalóznépe

Az illír törzsek az időszámításunk előtti harmadik évezredben telepedtek le a Balkán nyugati részén, és az ókor egyik legrettegettebb harcosaivá váltak. Különösen tengeri hadviselésük volt félelmet keltő. Végül Agrón király alatt egyesültek a törzsek. Az ő második felesége volt Teuta, aki egy meglehetősen zavarbejtő esemény során lett uralkodónő.

Az illíreknek vezető kellet, de mivel örököse, Pinnes még gyerek volt, a király erős akaratú második felesége, Teuta vette át a vezetést. Nem hazudtolta meg illír vérét, biztatta népét a kalózkodásra, de a diplomáciát is igen sajátos módon intézte.

Teuta királyné, a rettegett kalóznő: az illír fosztogatás aranykora

Még ki sem hűlt Argón király teste, és Teuta sem volt még régenskirálynő, amikor az illírek győzelmük mámorában a közeli görög városokat kezdték fosztogatni. A városok a Római Köztársaságtól kértek segítséget. A rómaiak követeket küldtek a helyzet rendezésére, ám értő fülek helyett éles pengékkel találták szemben magukat. A követek megölése természetesen felbőszítette az épülő birodalmat, ám akkor még nem is sejtették, hogy ez csak a jéghegy csúcsa lesz.

Ugyanis Teuta királyné minden környező népet és államot ellenségének nyilvánított, ezzel mintegy legitimálva a kalózkodást. Támadásokat szervezett a Peloponészoszi-félszigetre, Elis és Messina megtámadására, ám Epirusz, a leggazdagabb észak-görög város megszállása még jövedelmezőbb volt. Váltságdíjért, rabszolgákért, valamint a lakosság hűségégért cserébe visszaadta elrabolt javaikat. Alattvalóinak engedélyezte a szabad rablást, feltéve, hogy ő is részesült a zsákmányból, jól szervezett hadiflottát állított fel, amivel ellenőrzése alatt tartotta a fontosabb kereskedelmi útvonalakat.

Amikor épp Issa görög szigetet szállta meg, római követek érkeztek váltságdíjat követelni, valamint felszólították, hogy hagyjon fel a kalózkodással. Teuta erre hetykén mindössze annyit válaszolt, hogy „az illír királyok szokásával ellentétes, hogy megakadályozzák alattvalóikat a tengerből való zsákmányszerzésben”. Amikor aztán az egyik követ rögtönzött illemtanórát tartott, a kalózkirálynő nem volt rest elfogatni a hajóját és kivégeztetni a férfit.

A kalózkirálynő remek taktikai érzékkel indított támadásokat, holott csapatai nem egyszer többszörös túlerővel néztek farkasszemet. Erre jó példa, hogy amikor Korküra ellen indított támadást, kisebb hajóit összekötözve mintegy pajzsként védte ki a görögök öt, illetve négy evezősoros triérészeinek támadásait. Miután a görögök megfáradtak az ostromban, az illírek ellentámadást indítottak, majd a vezérhajók elsüllyesztésével térdre kényszerítették a várost. A győzelmet ünnepelve pedig nem vették észre a sűrűsödő viharfelhőket.

Teuta királyné végzete, Róma

Ekkorra a Római köztársaság hadereje már igen ütőképes volt, amikor pedig hírt kaptak követeik kivégzéséről, az volt az utolsó csepp a pohárban. Meglepetésszerű támadást ötlöttek ki, amit akkorra időzítettek, amikor a hírhedt kalóznő görög hadjáratra küldte hajóit. I.e. 229-ben mintegy 20 000 katona, 200 hadihajó és 200 lovas egység szállt partra Illíriában.

Hogy árulását fokozza, az illír-római háborúk idején tanácsadóként működött közre a köztársaság hadi sikereiben. Ugyan Teuta az illír hajózás központjába, Rhizonba visszavonulva folytatta az ellenállást, de i. e. 228-ban kénytelen volt elismerni Róma uralmát. A békeszerződésben hatalmát egy szűk földterületre korlátozta és ígéretet tett arra, hogy nem hajózik ki a tengerre.

Keveset tudni Teuta csúfos békekötés utáni életéről, Cassius Dio írásai szerint alig egy évvel később lemondott az uralkodásról. Egy némileg drámai elmélet szerint a tengerbe vetette magát az Orjen-hegység egyik szikláról, a másik történet pedig úgy szól, hogy elvonulva, de békében töltötte hátralévő éveit. Annyi bizonyos, hogy Teuta kulturális ikonná vált, számos szobor, valamint az albán 100 lekes érméje őrzi arcképét.

Tetszett Teuta királyné története? Akkor ismerj meg más kalóznőket is: