Szőke bombázók pszichoharca: a végére pörög fel igazán a The Housemaid − A téboly otthona − Kritika


Freida McFadden regénye alapján Paul Feig elkészítette a The Housemaid −A téboly otthona filmváltozatát, amely nem nyújt rossz élményt, de a nézőben végig ott motoszkál a gondolat: lehetett volna egy kicsit rövidebb és élvezetesebb is.

A történet egyik főszereplője Millie (Sydney Sweeney) áll, aki épp feltételesen szabadlábon, próbaidőn van, és kétségbeesetten próbál állandó munkát találni, ami a szabadulásának egyik feltétele.
Egy nap rámosolyog a szerencse, önéletrajza alapján állásinterjúra hívja Nina Winchester (Amanda Seyfried), a tehetős, mindig idegesítően feldobott long islandi háziasszony.
Millie meg is kapja a bentlakásos exkluzív állást a villában, ami úgy néz ki, mintha az idei Pantone-katalógus inspirálta volna: minimalista stílus, törtfehér árnyalatok, arcpirítóan drága bútorok és festmények, fémszínű konyhai berendezés és pazar kert. Az állás Millie számára igazi megváltás – egyetlen napig.
Az eleve teljesen kettyósnak tűnő Nina ugyanis látványos idegösszeomlást kap, és csak a férje, Andrew (Brandon Sklenar) képes megnyugtatni.
Egyértelmű, hogy Nina pszichológiai játszmába kezd Millie-vel, miközben Andrew feltűnően nagy érdeklődést mutat a lány iránt. Apropó Andrew — kidolgozott izmai, tökéletes mosolya ellenére már az elején felmerül a kérdés a nézőben: vajon ép eszű az a férfi, aki összeköti az életét egy olyan skizofrénia-gyanús nővel, mint amilyen Nina? Ráadásul, mintha a mogorva kertész is rá lenne kattanva, akit a 365 nap című filből ismert Michele Morrone alakít. Kár, hogy nem jutott neki néhány percél több játék a filmben.

Az alkotók elég sokáig húzzák az agyunkat, mire végre igazán beindul a film. A két nő közötti rivalizálás eléri a tetőpontját és lassanként lehull a lepel Mr. Szent és Mrs. Kattant mesébe illő életéről.
Nina Winchester makulátlan fehér, bézs, szürke vagy törtfehér árnyalatú ruhákban jelenik meg, és otthona is a kortárs felső-középosztály minimalista-fanatizmusát tükrözi.
Ez a klinikai tisztaság az érinthetetlen tökéletesség érzetét kelti – pontosan azt erősíti fel, amilyennek élete első látásra tűnik.
Idővel azonban minél világosabbak a terek, annál inkább érezzük: a legborzalmasabb dolgok is megtörténhetnek egy hófehér konyhában.

A rendező, aki korábban már belekóstolt az elővárosi anyukás thriller műfajába a Blake Lively főszereplésével készült Egy kis szívesség révén, érezhetően élvezi a történet – nagyon is kiszámítható – csavarjait.
Teljes gázra azonban csak 90 perc elteltével kapcsol. A film első fele inkább egy egyenes vonalú drámára emlékeztet, ahol tulajdonképpen csak a 40-es éveiben járó Seyfried engedi meg magának, hogy beleálljon a karaktere adta lehetőségekbe.
Nina széteső, félig bipoláris, félig pszichopata figuráját már-már horrorfilmeket idéző erővel formálja meg. A férjet játszó Brandon Sklenar megmarad a nyálas, „tudom, hogy szexi vagyok” alakításnál, és valljuk be,
Sydney Sweeney-től sem látunk kiemelkedő alakítást a mellei szűk felsőbe való kipakolásán kívül. Aki először látja őt az Eufória-sorozat óta, nem is érti, miért mondják, hogy tehetséges.
Az utolsó 50 perce viszont nagyon is összeszedi magát és láthatóan elkezdi élvezni a szerepét, aminek köszönhetően a The Housemaid – A téboly otthona végül nem válik annyira kliséssé, mint gondoltuk. Egyszer nézhető, közepesen izgalmas alkotás, türelmeseknek.

Műfaja: thriller
Játékidő: 131 perc
Premier: 2026. január 8.
Főszereplők: Amanda Seyfried, Sydney Sweeney, Brandon Sklenar, Michele Morrone, Elizabeth Perkins
Rendező: Paul Feig
Forgatókönyvíró: Rebecca Sonnenshine
Értékelés: 10/7



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.