2026.02.21.
Egy brit pár az új élet ígéretével szállt hajóra, de álmaiknak egy bálna véget vetett. Hajótörésük döbbenetes és igaz története egyszerre szól a minden felett álló túlélési ösztönről és az egymás iránti elkötelezettségről.
Te mit tennél, ha közel 4 hónapra össze lennél zárva a pároddal? További nehezítésként pedig képzeld el, hogy se tévé, se internet, se váltás ruha nincs, csak egy kis mentőcsónak, körülöttetek a végtelen óceán és a reményvesztettség. Mielőtt mélyebben elmerülnél ebbe a negatív spirálba, olvasd el annak a hajótörést szenvedő házaspárnap az igaz történetét, akik mindezt valóban megtapasztalták.
Forrás: GettyImages
Hajótörés a nyílt óceánon
- Egy brit házaspár csupán új életet akart kezdeni, helyette kimerítették a túlélés fogalmát.
- Hajótörést szenvedtek ott, ahol nem járt senki, ők mégsem adták fel.
- Legnagyobb ellenségük a sós víz, az erős napsugárzás és folyamatos félelem volt.
- Megmenekülésük maga a csoda, de történetük szinte már a hihetetlent karcolja.
A katasztrófafilmek is nagyon megrázóak tudnak lenni, főként, ha a végtelen reménytelenségben esnek csapdába az emberek. A legjobb forgatókönyvíró azonban mégis csak az élet, az igaz történetek pedig mindig sokkolóbbak. Ezek közé tartozik Maurice és Maralyn Bailey hajótörése is.
A brit házaspár kalandja 1972-ben kezdődött, amikor eladták angliai otthonukat, majd hajóra szálltak, hogy a világ túlsó oldalán, Új-Zélandon kezdjenek új életet. Az álmuk azonban az óceán közepén szó szerint megreccsent, amikor egy hatalmas ámbrás cet nekiütközött a több mint 9 méteres jachtjuknak. A hajó gyorsan kezdett süllyedni, de arra még volt idejük, hogy a két kis felfújható mentőcsónakot a vízre bocsássák, és áttegyenek némi felszerelést, valamint ellátmányt. Bár alapfelszereltségnek kellett volna lennie, a párnak nem volt rádiója, így jelezni sem tudták, hogy mi történt velük.
Némán kezdtek el sodródni egy óriási, semmihez sem hasonlítható víztömegben, a remény legkisebb esélyével.
Így lehet túlélni 118 napot a végtelen óceánon
A Bailey házaspár korlátozott élelmiszer- és vízkészlete hamar elfogyott, így saját túlélési stratégiát kellett alkalmazniuk. Esővizet gyűjtöttek, és szinte kézzel fogták ki a különböző tengeri állatokat – teknősöket, kisebb cápákat és halakat –, hogy életben maradjanak. Az egyik mentőcsónak tetején volt egy sátor, ide húzódtak be a nap égető sugarai elől. Mivel egyetlen váltás ruhájuk volt csupán, amit teljesen átjárt a sós víz és levegő, hajótörésük szinte egészében meztelenek voltak. A textilszálak közé tapadt só ugyanis annyira csípte és szúrta a bőrüket, hogy azokat csak akkor vették vissza, amikor kimerészkedtek az árnyékot adó sátor alól. Volt náluk egy könyv és egy társasjáték, ezekkel próbálták elütni az időt, de hamar már csak az ijesztő gondolataik maradt.
Forrás: GettyImages
Az első pár napban még erősen hitték, hogy meg fogják őket találni, de a hetek múlásával egyre fogyott bennük a remény. Az élni akarás azonban erősebbnek bizonyult a kétségbeesésnél. A mentőcsónakok idővel egyre gyengébbé váltak, Maurice és Maralyn Bailey pedig, akik egészségesek és tettre készek voltak, idővel lesoványodtak és fizikailag, valamint mentálisan kimerültek. A Csendes-óceánon töltött hónapok alatt nagyon kevés hajó került látótávolságon belülre, de egyik se vette észre az apró mentőcsónakban hánykódó házaspárt.
Menekülés a közel négy hónapos hajótörés igaz történetéből
Végül 2400 kilométeres sodródást követően, 1973. június 30-án egy dél-koreai halászhajó személyzete talált rájuk. Bár mindketten életben voltak, erősen legyengültek és szinte felismerhetetlenül lesoványodtak – fejenként 18 kilót fogytak, és alig bírtak állni, hiszen a csónakokban nagyrészt ültek vagy feküdtek.
Bár azóta lehetett hallani olyan hajótöréses esetről, amely során közel négyszer ennyi ideig is életben maradt valaki, a brit házaspár esete mégis különleges. Érdekes módon ugyanis ez a 118 napos összezártság és egymásra utaltság még közelebb sodorta a párt egymáshoz. Felváltva tartották egymásban a lelket, és egy, a modern társadalmon kívüli életre rendezkedtek be. Később bevallották, bár folyamatosan arra vártak, hogy megmentsék őket, amikor ez megtörtént, kicsit csalódottak voltak. Életüket ezt követően szinte ugyanúgy élték, mint a hajótörést megelőzően, de kapcsolatuk sokkal erősebbé vált, Maurice pedig áttért a vegetáriánus életmódra.
Nézd meg ezt a pár perces videót, amiben Maurice Bailey beszél a hajótörésükről:
Történetüket könyv formájában is megírták 117 nap a hullámok hátán címmel (a korai híradásokban tévesen számolták ki az óceánon töltött napjaikat, egy nappal kevesebbet közöltek le mindenhol, a házaspár pedig a következetesség jegyében adta ezt a címet a könyvének). A szinte hihetetlen igaz történetet később más írók is feldolgozták, a kényszeredett kaland pedig mindben egy kicsit más. Maralyn és Maurice Bailey életük végéig házasok maradtak, a feleség 2002-ben hunyt el rákban, a férfi pedig 2018-ban követte kedvesét.
Ha szereted az igaz történeteket, ezek is tetszeni fognak:
