Ernest Hemingway neve egyet jelent a férfiassággal, a kalanddal, a tömör mondatokkal és a nagyregényekkel. De mi zajlott valójában a vadászatok, háborúk és Nobel-díjas művek kulisszái mögött? És főleg: kik voltak azok a nők, akik inspirálták, eltartották, kihívták vagy épp elhagyták őt? Hemingway magánélete legalább annyira drámai volt, mint az írásai, és meglepően sokat mesél a nő–férfi dinamikákról ma is.

Forrás: Archive Photos
Ernest Hemingway művei:
- Regényei: Tavaszi zuhatag, Fiesta — A nap is felkel, Búcsú a fegyverektől, Szegények és gazdagok, Akiért a harang szól, A folyón át a fák közé, Az öreg halász és a tenger, Szigetek az áramlatban, Édenkert.
- Novelláskötetei: Három elbeszélés és tíz költemény, A mi időnkben, Férfiak nők nélkül, A Kilimandzsáró hava, A győztes nem nyer semmit, Az ötödik hadoszlop és az első 49 novella
Minden nagyregényhez egy új szerelem?
Hemingway négyszer nősült, és egy barátja szerint nem véletlenül: minden fontos regényéhez kellett egy új nő. Szenvedélyesen, gyorsan és intenzíven szeretett – egészen addig, amíg az adott nő már nemcsak múzsa, hanem önálló célokkal rendelkező személy lett. Az író elvárta, hogy volt feleségei jó viszonyban legyenek egymással, támogassák az új kapcsolatot, sőt, lelki támaszt nyújtsanak neki, ha szüksége volt rá. Ma ezt talán toxikusnak neveznénk, de a korában is minimum szokatlan volt.
Igazi macsó – lányruhában
Hemingway egész életében hangsúlyozta maszkulinitását: bokszolt, vadászott, ivott, bikaviadalokra járt. Talán nem véletlenül. Gyerekkorában ugyanis uralkodó édesanyja gyakran öltöztette lánynak, míg apját gyengének látta. A természetben, vadászat közben kereste azt a férfiképet, amit otthon nem kapott meg. Ez az ellentmondás végigkísérte az életét és a szerelmeit is. Erős, független nőket választott, majd megijedt tőlük.
Hadley – az első nagy szerelem
Hemingway első felesége, Hadley Richardson nyolc évvel idősebb volt nála, tehetséges zenész, nyugodt és támogató. Párizsban éltek, a „Lost Generation” közepén. Hadley hitt benne, eltartotta, biztatta. Egy fiúk született. Aztán megjelent egy másik nő.
Pauline, a „Dior-ördög”
Pauline Pfeiffer fiatal, elegáns, ambiciózus újságírónő volt a Vogue-nál, és Hadley olyan nyitott volt, hogy még közös nyaralást is javasolt hármasban. Igen, tényleg. A kapcsolat azonban nem bírta sokáig. Hadley és Hemingway elváltak, Pauline lett a második feleség. Gazdag családból származott, Key Westen házat vett, két fiút szült az írónak, és 13 évig volt mellette.
Martha Gellhorn – a nő, aki nem akart csak feleség lenni
Martha haditudósító volt, okos, bátor, világlátott, egyenrangú partner – és épp ez lett a vesztük. Hemingway nem tudta elfogadni, hogy a nő karrierje legalább olyan fontos, mint az övé. Ez a házasság öt évig tartott. Martha nem volt hajlandó feladni önmagát. És ezért ma sok fiatal nő példaképként tekint rá.

Forrás: Getty Images
Mary Welsh – az utolsó társ
Hemingway utolsó felesége, Mary Welsh szintén újságíró volt. Kubában éltek együtt, bárok, horgászat, írás töltötte ki az életüket. Bár Hemingwaynek voltak kalandjai, Mary mellette maradt egészen az író haláláig. Ő volt az, aki képes volt együtt élni Hemingway démonaival: az alkohollal, a depresszióval, a fájdalmakkal, végül férje öngyilkosságával.
Mit tanulhatunk ebből ma, nőként?
Hemingway története nem romantikus tündérmese. Sokkal inkább figyelmeztetés és inspiráció egyszerre.
- A tehetség nem mentség a bántalmazásra!
- Az erős nők inspirálnak, de velük élni nem mindenkinek kényelmes.
- A szerelem nem lehet egyoldalú önfeladás.
Ma könnyű megfeledkezni róla, milyen kiváltság, hogy a munkában és az életben egyenrangú felei lehetünk a párjainknak. Hemingway világában ez még elképzelhetetlen volt. A nő szerepe többnyire háttérbe szorult: társ, múzsa, kiszolgáló volt, de ritkán valódi partner.
Hemingway zsenialitása vitathatatlan. Ám a nők az életében jobbára mellékszereplők maradtak. Amíg alkalmazkodtak, maradhattak. Amikor önállóvá váltak, amikor saját hangjuk, ambíciójuk lett, kikerültek az életéből. Amikor megunta őket, továbblépett.
Ez nem csökkenti az életmű súlyát, irodalmi nagyságát, de pontosan kijelöli a kor határait. Mert az igazi erő ereje nem a hódításban rejlik, hanem abban, amit ő még nem tudott elfogadni: az egyenrangúságban.
Ajánlunk figyelmedbe még pár irodalmi tárgyú cikket:


