Sokkoló ókori gyógymód: a görögök szinte mindenkin eret vágtak, de vajon miért?


A különböző régi forrásoknak köszönhetően számos információval rendelkezünk az ókori gyógymódokról, valamint orvoslási technikákról. Az egyik legérdekesebb ókori orvosi filozófia, a négy testnedv elmélete.

Az antik orvoslás szerint a négy testnedv testen belüli egyensúlya egészséget hoz, ezek megbomlása viszont megbetegedést eredményez. A cél tehát ettől kezdve hosszú századokig az volt, hogy a testnedvek egyensúlyát stabil szinten tartsák. Csakhogy számos betegség volt már ebben az időszakban is, amelyet egyszerűen képtelenség volt ezen az elven kezelni. Akik mégis megpróbálkoztak vele, azokon gyakran csak rontott a kezelés, majd kínok között haltak meg.
Az ókorban a gyógyítók már ismerték a szorítókötés jelentőségét a vérzéseknél, valamint a különböző gyógynövények jótékony hatásait és a környezeti okok feltárását is alkalmazták. A nedvek egyensúlya azonban még mindig elsőbbséget élvezett, emiatt pedig gyakran még a vérző betegeken is az erek felvágása volt az első kezelés. A kezelés azért volt olyan népszerű, mert azt gondolták, a „felesleges” vér kiengedésével megszűnhet a láz, a gyulladás vagy éppen a fejfájás. Az eljárás azonban a legtöbb esetben éppen ellenkező hatást váltott ki: legyengülés és súlyos vérveszteség következett be, ami még rosszabb állapotba sodorta a betegeket. Sokan meghaltak a vérzés miatt sokk következményeként, különösen már legyengült, lázas vagy sebesült emberek. A fertőzések kockázata is rendkívül megnőtt, hiszen a beavatkozások nem steril körülmények között történtek.
Az hogy ez az ókori „gyógymód” ilyen sokáig fennmaradt csak annak köszönhető, hogy néhány esetben a beavatkozás szerencsés véletlen folytán átmeneti javulást hozhatott. A nagyon magas vérnyomással rendelkezők vagy erős, feszítő fejfájás esetén a vér lecsapolása átmenetileg javulást eredményezhetett. Ez erősítette tovább a módszer hatékonyságába vetett hitet. Az erek felvágását Európában egészen a 19. századig széles körben alkalmazták, mígnem a modern orvostudomány bebizonyította, hogy az eljárás többet árt, mint használ.
Az ókori Rómában eleinte rabszolgák végezték az orvoslást, azonban miután Augustusz császárt egy orvos meggyógyította egyre nagyobb társadalmi elfogadottságuk lett. Az az orvosok egy idő után azt is felismerték , hogy a gyógyításban fontos szerepe van a lelki tényezőknek is. Ha jobb ötletük nem volt, akkor különböző templomokat ajánlottak, hogy ott imádkozzanak a betegek a gyógyulásért.
Az ókori Görögországban tehát sok betegséget képesek voltak már gyógyítani, de az érvágás módszerét túl sok problémára alkalmazták, és csak néhány esetben vált be.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.