Sisi sötét titka: többet költött a hajára, mint a népére

Sisi haja, az a földig érő gesztenyebarna hajkorona nem csupán a császári méltóság jelképe volt, hanem egy valóságos birodalmi teher, amelynek fenntartása vetekedett egy hivatal költségvetésével. Miközben a birodalom népe gyakran a mindennapi betevőért küzdött, a Hofburg falai között mai szemmel is megdöbbentő mértékű rongyrázás folyt.

Erzsébet Amália Eugénia magyar királyné, vagyis Sisi szépsége már életében, a 19. századi Európában is legendás volt. Mind kiderült, a lázadó királyné, nem vetette meg az élvezeteket, és uralkodó létére meglehetősen extravagáns szokásai voltak. Az udvar megrökönyödésére egy horgonyt tetováltatott a vállára egy görög kikötőben, láncdohányos volt, kokainnal kezelte a fájdalmait és azzal csökkentette az éhségét is, hogy minél vékonyabb legyen. De a legdurvább függősége nem a drog volt, hanem a saját haja, ami a királyi teendőiről is elvitte a fókuszt.

A fodrász, aki több fizetést kapott, mint egy egyetemi professzor

A királyné korának divatikonja volt, ám ez meglehetősen sokba került. Sisi szépség iránti megszállottsága miatt hajkoronája külön entitássá, egy pénzfaló szörnyeteggé változott. A mániás hajápolásának köszönhetően a szörny idomárja, Fanny Feifalik, a császári fodrász olyannyira nélkülözhetetlen lett az udvarban, hogy Erzsébet a hivatalos megjelenésekre sem volt hajlandó elmenni, ha mellőznie kellett a társaságát. Fanny évi 2000 osztrák guldent kapott szolgálataiért, ami akkoriban egy elismert egyetemi tanár éves bérének felelt meg. Ez az összeg a korabeli átlagember számára elképzelhetetlen vagyonnak számított. Fanny azonban megdolgozott a pénzéért és jól ismerte úrnője minden rezdülését. Mivel tudta, hogy Sisi retteg a hajhullástól, ezért a fésülés során kihullott hajszálakat titokban a köténye alá rejtett ragasztószalagra tapasztotta, hogy a rituálé befejeztével tiszta maradjon a fésű, megkímélve a királynőt a dührohamoktól.

Sisi tojásos-konyakos hajpakolása és a menekülő császár

A napi fésülködés napi három teljes órát vett igénybe. Ezt az időt Sisi nyelvtanulásra használta – görögül és magyarul olvasott –, miközben Fanny úgy bánt a tincseivel, mint a legdrágább selyemmel. Az igazi kihívásra háromhetente került sor amikor elérkezett a hajmosás napja. Ekkor a királyné haját nyers tojássárgája és konyak keverékével kenték be. A rituálé egy egész napot emésztett fel, a keverék szaga pedig olyan tömény volt, hogy Ferenc József császár gyakran kénytelen volt elmenekülni a közös lakosztályból. Sisi ilyenkor selyemköpenyben járkált fel-alá, arra várva, hogy a hatalmas mennyiségű hajzuhatag megszáradjon. A súlyos hajkorona gyakran kínzó fejfájást okozott neki, ilyenkor szalagokkal felkötve kellett pihentetnie a fejét, hogy a vérkeringése helyreálljon. „A hajam rabszolgája vagyok” – vallotta be egyszer.

Nyers hús és éhezés a szépség oltárán

Nem a haja volt a királynő egyetlen költséges hóbortja. Sisi rettegett az öregedéstől, ezért éjszakánként nyers borjúhússal bélelt maszkban aludt, hogy arcbőrét rugalmasan tartsa, testét pedig olívaolaj-fürdőkkel ápolta. Ironikus módon hiúsága az egészségébe került. Kíméletlen diétákat tartott, és volt, hogy hetekig csak sózott tojásfehérjét, narancsot vagy préselt, nyers húslevet fogyasztott. Derekát fűzővel szorította 50 centiméteresre, ami a belső szerveit is deformálta.

Sisi királyné halála pont az extrém szokási miatt nem következett be azonnal

Amikor 1898-ban Genfben Luigi Lucheni szíven szúrta egy reszelővel, a szoros fűző meg tudta akadályozni, hogy gyorsan elvérezzen, így a királyné még a saját lábán tudott eljutni a hajóig, mielőtt összeesett volna. Sisi élete a külvilág számára tündérmesének tűnt, de a valóságban egy aranykalitka volt, amiben a szépség kultusza felemésztette a királynét – és nem mellesleg a kincstár jelentős részét is. Érdemes elgondolkodni: vajon a nép, amely csodálta szépségét, sejtette-e, hogy bálványuk ragyogása mennyi adójukba került?

Ezek is érdekelhetnek