Sisi legendája nem tükrözi a valóságot – Botrányos igazságok a királynéról


Erzsébet, a magyarok királynéja – így szokás emlegetni Sisit, ám ez az elsőre kedves becenév valójában árnyaltabb jelentést hordoz, mint hinnénk. Ugyanis a világszép császárné a magyarokon kívül sok más nemzetnek is a királynéja volt, ami jól példázza árnyaltabb személyiségét. Vajon mit gondoltak a birodalom többi részén a császáréról? Valóban olyan közkedvelt volt, mint amilyennek ma látjuk? Cikkünkben ennek jártunk utána.

Bár a történelmi emlékezet, valamint a róla szóló kosztümös filmek rózsaszín ködöt hintenek alakjára, Erzsébet császárné és magyar királyné közel sem volt olyan tökéletes, mint hisszük. Ha onnan közelítjük meg a királyné megítélését, hogy miként látta el királynéi feladatait, a róla szóló mítosz porba hullik. Ugyanis egy uralkodónő fő feladata a diplomaták fogadása, jótékonykodás, kórházak látogatása, országa reprezentálása – egy szóval a „haza anyja” szerepét kell felvennie. Csakhogy Sisi ebben nem jeleskedett, amikor csak tehette, kerülte feladatait.
Például az 1873-as bécsi világkiállításon csak akkor volt hajlandó megjelenni, amikor a perzsa sah kijelentette, addig nem távozik a császárvárosból, míg Erzsébettel nem találkozik. Hivatalos megjelenéseket csak elvétve vállalt, személyisége, neveltetése okán kevésbé is volt alkalmas a királynéi szerepre. Menye, Stefánia, vagy a későbbi osztrák császárné, Zita például már jóval alkalmasabb jelölt volt.

A birodalom többi részén jóval árnyaltabb volt megítélése, mint hazákban, ugyanis több energiát fordított szépségére, mint királynéi feladataira. Nem csoda, hogy egyik udvarhölgye eképp nyilatkozott róla:
A legendákban fog tovább élni, nem a történelemben.
Ez a megjegyzés később prófécia lett, hisz ha összehasonlítjuk a Sisiről szóló legendákat, és azt, ami a történelemkönyvekben van, mintha ugyanannak az érmének a két oldalát látnánk. A gyönyörű, stílusos tündérkirálynő és a feladatait hanyagoló, önző uralkodóné képe feszül egymásnak.
A szigorú bécsi udvarba nehezen tudott beilleszkedni, sokat gyengélkedett, melyre egyetlen megoldást talált: állandóan úton volt. Sisi betegségének kúrája nem néhány wellnesshétvégét jelentett, hanem sokszor több hónapos, több éves távolmaradást a császárvárostól. A helyzetet remekül példázza, hogy amikor 25 éves házassági évfordulóját ünnepelte Sisi és Ferenc József, a főváros falain több helyütt „Bécs legritkábban látott vendége” felirat díszelgett.
Rengeteget költött ruhára, ékszerre, Korfu szigetén saját palotája volt, Ferenc József pedig még Bécsben is építtetett egy görög stílusú kúriát, a Hermész-villát, hogy felesége több időt töltsön otthon. Nem csoda, hogy még a palotahölgyek sem rajongtak feltétlen a császárnéért, ahogy Viktória királynőt sem nyűgözte le, aki szépnek, ám butának titulálta. Ilyen körülmények között ma sem lett volna a legkedveltebb uralkodóné, nemhogy a jóval konzervatívabb 19. században.
Ugyanakkor a világszép osztrák császáré rendkívül intelligens volt, politikai éleslátásával mindig fején ütötte a szöget, amikor pedig személyesen megjelent valahol, mindenkit elbűvölt. Csak épp nem használta ki ezt a képességét. Például az ő személyes megjelenésének volt köszönhető, hogy a Habsburg Birodalom megtartotta észak-olasz régióit, de az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttében is kulcsszerepe volt.
Ha egy évszázaddal később születik, Sisi kiváló politológus, újságíró, író lett volna, ám a maga korában nem tudott kiteljesedni. A legendás osztrák császárné ellentmondásos személyiség volt, korát mintegy évszázaddal megelőzve. Felfogása individualistább volt, mint a mit egy királynétól elvártak a 19. században, azonban a róla szóló imázs tudatos alakításával elérte, hogy mégis pozitívan emlékezzen rá az utókor.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.