A legtöbben úgy beszélünk a jellemről és a személyiségről, mintha ugyanazt jelentenék. Ha valaki szimpatikus, azt mondjuk, jó a személyisége. Ha valaki korrekt, azt mondjuk jó a jelleme. De ritkán gondolkodunk el azon, hogy a kettő, valójában két külön szintje annak, akik vagyunk.

Forrás: Shutterstock
A jellem vagy a személyiség a fontosabb?
- Sok ember azt gondolja, a jellem és a személyiség egy és ugyanaz.
- Pedig a kettő merőben eltér egymástól, mintha a hagyma külső, és belső rétegéről beszélnénk.
- Mindkettőre igazak lehetnek ugyanazok a tulajdonságok, mégis máshogyan épülnek a jellem működésébe, és máshogyan működnek a személyiség szintjén.
- A személyiséggel egyszerű felületesebb sikert elérni, de a jellem munkálása hozza meg az igazi dicsőséget.
A személyiség felszínesebb, mint a jellem
A személyiség az, amit a világ először lát belőled. A stílusod, a hangod, a humorod, a reakcióid. Az, hogy energikus vagy visszafogott, spontán vagy megfontolt, nyitott vagy zárkózott vagy. A személyiséged nagy része temperamentum, részben veleszületett idegrendszeri sajátosság, részben a családod, a kultúrád és az élettapasztalataid formálták. Ez az a réteg, ami az első benyomást kelti. Ami miatt valaki azt mondja rád, hogy karizmatikus, szórakoztató, inspiráló vagy éppen hűvös és titokzatos vagy-e.
Ami a kettőt leginkább megkülönbözteti az az, hogy a személyiség alkalmazkodik, amikor változol. Egy introvertált ember például megtanulhat jól prezentálni. Egy impulzív alkatú ember kellő elszántsággal lehet szigorúbb, szabálykövetőbb, mint korábban, mert a személyiség rugalmasabb, mint gondolnánk.
A jellem viszont mélyebb, az inkább az erkölcsi gerinced, amely meghatározza az értékrendedet. Ez szabályoz akkor is, amikor senki sem látja, hogy mit teszel, amikor azt gondolod, csak te tudsz a lépéseidről. De a jellem határozza meg azt is, hogy mennyire tartod be az ígéreteidet, hogy kiállsz-e a gyengébbek, vagy az igazság mellett akkor is, ha az egyébként egy kényelmetlen szituációba sodor. Sőt, a pozitív jellem ismérve az is, hogy az ember felelősséget vállal.
A jellem előbb-utóbb átveszi az irányítást
A jellem az első találkozáskor nem látszik. Jó ideig képes az ember titkolni, és véka alá rejteni, kompenzálni a személyiségével. Ez történik akkor is, amikor valaki elsőre jófejnek tűnik, de hosszú távon rájössz, hogy ez csak egy álarc volt.
Az igazi különbség, hogy amíg az első, a személyiség gyors eredményeket hozhat, addig a jellemed lesz az, ami a hosszú távú sikert aratja majd. Az is fontos, hogy a kettő összhangban legyen egymással, mert csak így lesz őszinte és hiteles az összhatás. A megnyerő személyiség ugyan könnyebben elérhető, de érdemes a meggyőző jellemre építeni hosszú távon.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:


