Gyakran használod? Ezzel a 6 mondattal azonnal felfeded az önbizalomhiányod


Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.huA mindennapi kommunikációnk rengeteg mindent képes elárulni az önbizalmunkról. A szavaink ráadásul még akkor is azonnal leleplezik a belső bizonytalanságunkat, amikor görcsösen próbálunk magabiztosnak tűnni. Mutatjuk azt a 6 mondatot, amit az önbizalomhiányos emberek a leggyakrabban kimondanak.

Az önbizalmunk az egyik legárulkodóbb dolog arról, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz az életünk során. Ennek a belső meggyőződésnek a segítségével vagyunk képesek előrehaladni, megbirkózni a kihívásokkal, és bízni a saját képességeinkben, lényegében ez adja meg a mi belső erőnket.
Ez a fajta egészséges önbizalom sosem a hibátlanságról szól, hanem arról a tudatról, hogy akkor is képesek vagyunk elfogadni és tisztelni magunkat, ha éppen nem a legjobb döntéseket hoztuk.
Vannak azonban olyan emberek, akikben a dolgok egészen mély nyomot hagynak, ez pedig könnyen megingathatja a belső hitüket önmaguk felé, vagy olyan elvárásokat támaszthatnak magukkal szemben, amiket nemhogy ők, de senki más sem tudna megugrani. Ez az önbizalomhiány többnyire gyerekkori traumákból, kudarcokból, a folyamatos összehasonlításból, vagy akár a túlzott önkritikánkból is adódhat, és bár sokan igyekeznek eltitkolni mások elől, egy-két meggondolatlan mondatukból azonnal kiderülhet, ha ezzel a belső bizonytalansággal küzdenek.
A belső bizonytalanság egy olyan szabotőr, ami akár a legrosszabb pillanatokban is képes átvenni az irányítást felettünk. Ez a viselkedésminta lassan, észrevétlenül alakul ki bennünk, és azt tükrözi, hogy képtelenek vagyunk elhinni azt, hogy egyedül is képesek vagyunk a legnagyobb akadályok leküzdésére is. A bizonytalan emberek ráadásul ritkán állnak ki magukért, hiszen úgy érezhetik, hogy nem elegek, vagy a szavaiknak nincs elég súlya ahhoz, hogy elvárásaik legyenek másokkal szemben.
Gyakran érzik értéktelennek magukat, még akkor is, ha a környezetük ennek az ellenkezőjét bizonygatja.
Emiatt a gátlás miatt ráadásul gyakran képesek egyfajta burokba zárkózni, hogy megóvják önmagukat és másokat is a csalódásoktól.
Ezeket a mondatokból azonnal kiderül az önbizalomhiány:
Ezzel a mondattal akarva-akaratlanul is unalmasnak és értéktelennek bélyegezzük magunkat, ráadásul szinte előre felmentjük a másikat az alól, hogy figyeljen ránk, és komolyan foglalkozzon a kommunikációnkkal. Ráadásul nemcsak magunkat, de a beszélgetőpartnerünket is kellemetlen helyzetbe hozhatjuk vele, hiszen kénytelen lesz magyarázkodni, elnézést kérni, és bizonygatni nekünk, hogy tényleg érdekeljük őt.
Nyomós oka van annak, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre, ám ezzel a mondattal már azelőtt elértéktelenítjük a saját érzéseinket, hogy a másik megszólalhatna.
Sokan csupán azért használják, mert attól rettegnek, hogy túlérzékenynek vagy hisztisnek bélyegzik őket, emiatt inkább elhallgatják, ha valaki durván átlépte a határaikat, vagy mélységesen megbántotta őket.
Ez a reakció legtöbbször a feleslegesnek hitt konfrontáció elkerülésére szolgál, miközben mélyen belül elhitetjük magunkkal, hogy senkit sem érdekel az, mi az ami fáj.
Ha úgy kezdünk neki a dolgoknak, hogy úgysem fog menni, akkor már előre megbélyegeztük a folyamat végkimenetelét. Ez a belső szabotázs ráadásul arra szolgál, hogy már az elején felmentsük magunkat a kudarc alól – még akkor is, ha valójában simán képesek lennénk a sikerre.
Ha egy sikeres eredményünk után azt mondjuk, hogy erre bárki képes lett volna, akkor valójában a saját teljesítményünket söpörjük le az asztalról. Ahelyett, hogy büszkén kihúznánk magunkat és elismernénk a sikereinket, gyakran inkább a szerencsének tulajdonítjuk azt, amit valójában önerőből vittünk véghez. Nem merjük elhinni, hogy a tehetségünk vagy a belefektetett munkánk gyümölcsét tudhatjuk most magunkénak, ezért inkább elbagatellizáljuk az egészet, és úgy teszünk, mintha erre tényleg bárki képes lett volna.
Bár elsőre úgy tűnhet, mintha csak rendkívül rugalmasak és jófejek lennénk, ez a mondat valójában nem másról, mint a teljes konfliktuskerülésről szól.
Sokszor ugyanis rettegünk attól, hogy a véleményünk vagy vágyunk miatt belemenjünk egy feszültebb helyzetbe, ezért inkább teljesen lemondunk a döntési jogunkról, és áthárítjuk a felelősséget másra.
Ezzel azonban csak azt érhetjük el, hogy megfosztjuk magunkat az egyenrangú kapcsolatoktól, hiszen félünk megtenni az első lépéseket vagy meghozni a fontos döntéseket, mert félünk a következményektől.
Ezzel a mondattal már azelőtt bocsánatot kérünk a véleményünkért vagy a gondolatainkért, mielőtt még kimondtuk volna őket. Úgy teszünk, mintha előre szólnánk, hogy a mondandónk talán tényleg hülyeség lesz – ezzel pedig felmentjük magunkat a kudarc alól még akkor is, ha a dolog végül pozitívan sül el, ráadásul garantáljuk, hogy a környezetünk se vegyen komolyan minket.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.