Ez a 4 tulajdonság meglepően gyakori azoknál, akik hosszú ideig szinglik

Shutterstock - Pheelings media
pszichológia szingli párkapcsolat kutatás személyiségjegyek Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Life.hu
Nem minden múlik a véletlenen a szerelemben. Egy friss kutatás szerint az egyedülállók élete bizonyos személyiségjegyekkel is összefügghet.

Sokan gondolják, hogy a párkapcsolatok kizárólag a szerencsén múlnak, a pszichológia azonban árnyaltabb képet mutat. Egy friss kutatás szerint a tartósan szingli embereknél bizonyos személyiségjegyek átlagosan gyakrabban jelennek meg, de ez korántsem jelenti azt, hogy bárki sorsa előre eldőlne.

A kutatás szerint a szingliség mögött sokszor finom személyiségbeli mintázatok húzódnak meg.
A kutatás szerint a szingliség mögött sokszor finom személyiségbeli mintázatok húzódnak meg.
Forrás: Shutterstock
  • A szingli lét és a személyiség között kimutatható, de összetett kapcsolat van. 
  • Egyetlen tulajdonság sem dönti el, hogyan alakul valakinek a magánélete. 
  • A környezet legalább annyira számít, mint maga a személyiség. 

Milyen személyiségjegyek jelenhetnek meg gyakrabban a szingliknél?

Sokan szeretnek egyetlen mondatból sorsot olvasni, pedig a pszichológia ennél jóval óvatosabb és összetettebb. Egy friss, nagy mintán alapuló kutatás a Psychological Science folyóiratban épp azt mutatja meg, hogy bizonyos személyiségjegyek átlagosan gyakrabban fordulnak elő azoknál, akik életük nagy részét vagy egészét egyedülállóként élik

De hangsúlyozzuk, ez nem jóslat, és végképp nem ítélet, ez tudomány, kutatás.  

Miről szólt a kutatás? Valóban egyedül maradsz? 

A vizsgálat több tízezer európai felnőtt adatait elemezte, és az úgynevezett Big Five személyiségmodell mentén hasonlította össze azokat, akik soha nem éltek tartós párkapcsolatban, és azokat, akik igen.

  1. Az eredmények alapján az élethosszig egyedülálló csoport átlagosan egy visszafogottabb társas működésmódot mutatott: jellemzően alacsonyabb extraverziót, vagyis kevesebb igényt a folyamatos társas ingerekre, kisebb hajlamot a kezdeményezésre és a nagyobb, pezsgőbb társas helyzetek keresésére
  2. Emellett a lelkiismeretesség szintje is valamivel alacsonyabbnak bizonyult, ami a mindennapokban lazább struktúrát, kevésbé szigorú tervezést és időnként hullámzóbb kitartást jelenthet célok vagy hosszabb távú projektek esetén. 
  3. A nyitottság az új élményekre szintén mérsékeltebb volt átlagosan, ami inkább a megszokott mintákhoz való ragaszkodásban, illetve az új helyzetek óvatosabb megközelítésében jelenhet meg.
  4. Ezzel párhuzamosan az életelégedettség szintje is alacsonyabb átlagértéket mutatott ebben a csoportban. 

Fontos azonban, hogy mindez nem egyéni profilokat rajzol ki, hanem statisztikai átlagokat: azt mutatja meg, hogy egy nagy mintán belül milyen finom különbségek rajzolódnak ki a különböző életutak mentén. 

Ezek a különbségek ráadásul nem függetlenek a környezettől sem: a társas lehetőségekhez való hozzáférés, a kulturális elvárások, a véletlenszerű találkozások vagy akár az életkorból adódó változások mind alakítják, hogyan jelennek meg ezek a személyiségjegyek a gyakorlatban.

A legfontosabb félreértés: nem a személyiség okozza a szingliséget

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredményekből nem lehet olyan egyszerű következtetést levonni, hogy a bizonyos személyiségjegyek automatikusan azt eredményezik, hogy valaki egyedül marad.

A valóság ennél sokkal árnyaltabb. Inkább arról van szó, hogy bizonyos személyiségmintázatok – például ha valaki visszafogottabb a társas helyzetekben, kevésbé keres aktívan új kapcsolatokat, vagy ritkábban lép ki a komfortzónájából – kissé csökkenthetik a párkeresés esélyét vagy annak intenzitását. 
 

Ugyanakkor ez nem egyirányú folyamat: az is igaz, hogy a tartós egyedüllét idővel visszahat a személyiségre és a mindennapi szokásokra, finoman alakítva azt, hogyan kapcsolódunk másokhoz, mennyire nyitunk a világ felé, vagy hogyan szervezzük a társas életünket. 

És mindezt tovább színezi a környezet: az, hogy milyen lehetőségek vesznek körül, kiket sodor elénk az élet, mennyi spontán találkozásra van esélyünk, és milyen kulturális közegben élünk. Ezek mind olyan láthatatlan tényezők, amelyek sokszor legalább annyira formálják a párkapcsolati utakat, mint maga a személyiség. 

Az egyik kulcsüzenet éppen az, hogy a párkapcsolati státusz és a személyiség kétirányúan hat egymásra, nem pedig egyszerű ok-okozati láncban működik.

Mit jelent ez a mindennapokban?

A kutatás nem „szingliteszt”, és nem is személyiség-besorolás. Inkább egy finom emlékeztető arra, hogy:

  • a társas kapcsolódás nem csak akarat kérdése, hanem személyiség és élethelyzet együttese, 
  • ugyanakkor a személyiség sem fix címke, 
  • és egyik jegy sem dönt el semmit véglegesen a párkapcsolati életünkről. 

Többről szól, mint néhány személyiségjegyről

A tanulmány tehát nem azt mondja meg, hogy ki fog egyedül maradni. Inkább arra világít rá, hogy az emberi kapcsolódás és a személyiség viszonya sokkal finomabb és összetettebb annál, hogy egyszerű, egyenes következtetésekkel le lehessen írni. 

Nem létezik olyan egyetlen tényező, amely önmagában, egymagában meghatározná az életutakat, és nincs olyan személyiségjegy sem, amely előre jelezné, hogyan alakul valakinek a magánélete.

A személyiség, a környezet, a lehetőségek és a véletlen találkozások mind egyszerre formálják azt, ahogyan kapcsolatainkat alakítjuk, így nem lehet egyetlen jellemzőből előre megmondani, milyen párkapcsolati életút bontakozik ki valakiből.

Olvass tovább!

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a LIFE Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.