Minden szerepében más és igazi kaméleon a Katona József Színház sikeres, fiatal színésze, Keresztes Tamás. Bagdadi Hakima beszélgetett vele az új sikerdarab, A két Korea újraegyesítése kapcsán.

Kipróbáltad már magadat filmben és színpadon egyaránt, melyik áll közelebb hozzád?

Színpadon sokkal nagyobb a tapasztalatom, és jóval régebbre nyúlik vissza a rengeteg élmény, amely odaköt. A filmhez is kötődnek szép emlékek, de lényegesen kevesebb. Alapvetően színházi színésznek tartom magam, a filmezésben sokkal tapasztalatlanabb vagyok.

Forrás: Keresztes Tamás

Amúgy mennyiben más kamerák előtt játszani, mint színpadon?

Sok esetben más. A színházban az a jó, hogy alaposan fel tudunk készülni, általában több hónapig próbálunk. A filmnél nincs erre lehetőség, sokszor egy-két próba után már indul is a forgatás. Nincs lehetőség arra, főleg itt Magyarországon, hogy egy színészt egy filmszerep leforgatása előtt több hónapra szabaddá tegyenek.

Mit kell tudni Keresztes Tamásról?

Az Alföld Színpadon kezdte, majd Hegedűs D. Géza osztályába járt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Mára az egyik legsokoldalúbb, legtöbbet foglalkoztatott művésze a Katona József Színháznak, 2012-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki.

Mi a jellemző rád - már reggel a szereppel ébredsz, vagy csak egy-két órával az előadás előtt kezdesz hangolódni?

Teljesen a szereptől függ. Van olyan karakter, ami nem igényli azt, hogy már reggel felébredéskor a fejben legyen az esti előadás, viszont van olyan, ami megköveteli, hogy már aznap, vagy akár napokkal korábban is úgy létezzen az ember, abban a tudatban, hogy nemsokára ezt a szerepet fogja játszani. A ráhangolódás - csakúgy, mint a zenészeknek a behangolás - nagyon fontos része a színháznak.

Keresztes Tamás az Ahol a farkas is jó darabbanFotó: Dömölky Dániel (Deephoto.Hu)

Nehéz a váltás az előadások között?

Jó, ha sokfélét játszhat az ember, mert rugalmasabb, lazább marad. Szellősebb, szabadabb talán. És az jó, ha szabad tud maradni és a színpadon még magát is meg tudja lepni. Ehhez kell a sokféle karakter, mert így rá is van kényszerítve a rugalmas változásra.

Van olyan szerep vagy darab, ami nagyon közel áll hozzád?

Sok ilyen van, szerencsére. Volt olyan előadás, amivel nagyon sokat utaztunk, például a Ledarálnakeltűntemmel. Az meghatározó pontja volt az életemnek. A szerep és a darab is, illetve a hozzá kötődő élmények egyaránt. Aztán volt olyan előadás, amivel ugyan nem utaztuk be Európát, de szakmailag mégis fontosnak éreztem. Több olyan szerepet sorolok itt fel magamban, mint amennyiről a kritika azt gondolta volna, hogy az egy fontos karaktere az életemnek. És voltak nem feltétlenül sikeres alakításaim is, amiket én mégis nagyon fontosnak tartok, mert tudom, mennyit foglalkoztam vele, és ezzel mekkora gátakat sikerült lebontani magamban. És persze mindig közel áll a szívemhez az a darab, amit éppen próbálunk: most éppen a Kurázsi mama  Zsámbéki Gáborral, akivel tavaly a Godot-ra várvában dolgozhattam együtt.

Részlet A két Korea újraegyesítése című darabbólFotó: Dömölky Dániel (Deephoto.Hu)

Az idei egyik slágerdarab A két Korea újraegyesítése. Ebben többféle karaktert alakítasz - hogyan készültél rá? És vajon a próbafolyamat során tudtátok-e, sejtettétek-e, hogy ilyen nagy sikere lesz majd?

Bárhogy is sikerüljön egy előadás, az mindenképpen erénye, ha a színészek alaposan felkészülnek előtte - ennél a darabnál sem tettem mást, igyekeztem minél alaposabban felkészülni. Szerintem vannak csodálatos színdarabok, amik már megbuktak, és más előadásban mégis sikert arattak. A Katona tipikusan nem az a hely, ahol ezt előre lehet tudni, hiszen mindig kísérletező színház volt.